Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
Pártalapítási kísérletek a húszas és a harmincas évek fordulóján 89 ismert nézeteivel összhangban az ellenzéki pártok politikájának zsákutcáját hangoztatta, s a csehszlovák állam iránti lojalitásra szólította fel a magyar lakosságot. A lojalitásért cserébe pedig olyan kormánypolitikát ígért, amely gazdasági jólétet biztosít a szlovákiai magyarok számára. Az elnöki programbeszéd azonban nem hangzott el, Lelley a gyűlés teljes időtartama alatt a háttérben maradt, s az alakuló formációban semmiféle tisztséget nem vállalt. Ennek okai nem teljesen világosak, feltehetően azonban Zay és mások intervencióinak hatására Prága szólhatott közbe, illetve az is elképzelhető, hogy a „nagy taktikus” Lelley előre megérezte a kudarc szelét, s inkább önként lépett hátrébb egy lépést. így a gyűlésen, amelyet az előkészítő bizottság elnöke, Brunzvig Móric szentmihályfai földműves nyitott meg, Szappanos Lajos mondott programbeszédet, akit Brunzviggal, Lenger János ipolysági földbirtokossal és Szabó Zsigmond református lelkésszel egyetemben az ideiglenes végrehajtó bizottságba is beválasztottak.380 Szappanos beszédéből a Lelley által előzetesen lejegyzett gondolatok közül több is visszaköszönt, noha ő elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozott, s a leendő párt fontos céljaiként ezek rendezését jelölte meg. A politikai kérdések kapcsán kormánytámogató politikát ígért, amelynek feltételéül a magyarság jogos követeléseinek teljesítését nevezte meg. Röviden szólt az európai politikai kontextusról is, amely kapcsán Lelleyvel összhangban két egymással szemben álló irányvonalat különböztetett meg: a Mussolini és Hitler fémjelezte olasz-német irányt és Briand páneurópai politikáját. Ezek közül ez utóbbit nevezte a szlovenszkói magyarság érdekeivel összhangban lévőnek. Az aktivista programot meghirdető OMGE megalapításának bejelentése nagy visszhangot váltott ki, s a cseh és a szlovák sajtó is foglalkozott vele. Hodža szócsöve, a Slovenský denník nagy jelentőségű eseményként tálalta a pártalapítást, s úgy állította be, hogy a 237 küldött összesen 68 ezer magyart képviselt, vagyis jelentős támogatottságot tulajdonított az aktivista kísérletnek.381 A félhivatalos Prager Presse szintén nagy teret szentelt a pártalapításnak, s az azt követő napokban többek között Lelleyt és Zayt is megszólaltatta.382 A német nyelvű lapban Lelley az ismert körülmények ellenére nagyon pozitívan nyilatkozott az OMGE-ről, s úgy vélte, az, hogy 138 község és több ezer gazda sorakozott fel az új párt mögött, tulajdonképpen formális népszavazás az ellenzék dacpolitikája ellen. Hasonló szellemben beszélt Zay is,383 aki szerint a szlovákiai magyarok többsége aktivista gondolkodású, s eljött az ideje annak, hogy ez a gondolkodás váljon meghatározóvá a közéletben is. Zay egyebek között azt is kifejtette, hogy „a politikai és gazdasági érdekeinket csak úgy védelmezhetjük meg, ha a magyarság a Csehszlovák Köztársaság keretében konstruktív politikát folytat”, majd arról is szólt, hogy ez nem feltétlenül jelent állandó kormánytámogatást. Nyilatkozatában figyelemre méltó volt azonban az, hogy nem tette le egyértelműen a voksát az OMGE mellett, hanem azt csupán az egyik kiindulási pontként említette egy meghatározó aktivista erő kialakulásához, vagyis továbbra sem értett egyet a gazdasági szervezet párttá való átalakításával. Más lapok (például a baloldaliak) vagy akár a Hlinka-párt Slovák című lapja, már korántsem voltak ilyen lelkesek, s úgy vélték, ismét a kormány által megvásárolt magyarokról van szó, s az alakuló gyűlés lefolyásából a pártalapítás kudarcára következtettek.384 Az ellenzéki magyar 380 NA, f. PMV-AMV 225, k. 913, 225-923-3, 3063/31. 381 Slovenský denník, 1931. február 24., 3. 382 Prager Presse, 1931. február 28., 2. 383 Prager Presse, 1931. március 29., 2. 384 Slovák, 1931. február 24., 3.
