Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
Pártalapľtási kísérletek a húszas és a harmincas évek fordulóján 81 ta, élesen szembekerült a pártjában ott lévő földbirtokos lobbival, amelynek tagjai a nyitrai politikus leváltásának kezdeményezői közé tartoztak. A Prágához, illetve Budapesthez fűződő, s témánk szempontjából perdöntő jelentőségű viszonyt illetően Lelley a másik tábor kapcsán a „nemzeti politika túlzásait” említi,335 ami számos egyéb forrás mellett azt jelzi, hogy ő Körmendy-Ékesékkel szemben békülékenyebb politikát kívánt folytatni a csehszlovák kormányzattal. A Prágával szembeni békülékenységet nyilvánvalóan nem lehet azonosítani azzal, amit többek között a prágai követ is állított róla, hogy „eladta magát Prágának”, bár máig nem tisztázott kormányzati kapcsolataira több forrás is utal. Az első Petrogalli Oszkár 1924 májusában Budapestre küldött jelentése, amely szerint Jozef Hanák, az OKP szlovák osztályának egyik vezetője s Lelley bizalmasa felkereste őt, s arról számolt be, hogy Lelley Milan Hodža után küldte, hogy megérdeklődje, mennyi pénzt lenne hajlandó fizetni, ha Lelley a kormány szolgálatába állna.336 1 924 októberében pedig már Masirevich követ írja Budapestre küldött levelében, hogy a pozsonyi minisztérium egyik jelentése szerint „Lelleyt már sikerült a cseh kormány részéről megnyerni”. A követ közvetlenül a választások előtt már kész tényként említi Lelley nemzeti megbízhatatlanságát, ám erre nézve bizonyítékokat ő sem vonultat fel.337 Azt, hogy Lelley a kormány szolgálatába kívánt állni, a magyar szociáldemokraták lapja, a Munkásujság egy 1925 májusában megjelent írása is alátámasztani látszik.338 A Lelley keresztényszocialista vezér árulása című írás ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma olyan értelmű körlevelet küldött szét a szlovenszkói megyékbe, amelyben arra kér választ, miként reagálnának a keresztényszocialista alapszervezetek arra, ha Lelley az „állam alapjára” helyezkedne. Sőt, a lap szerint a körlevélhez fűzött indoklás azt is tartalmazta, a minisztérium azt szeretné megtudni, hogy a Lelleynek nyújtandó esetleges támogatás kifizetődő lesz-e. A Lelley Prága általi „megvételéről” szóló hírek jelenlegi ismereteink szerint teljes bizonysággal nem igazolhatók, azt azonban mindenképp jelzik, hogy a magyar politikus már az előtt kacérkodott a kormánypártiság gondolatával, hogy pártelnöki tisztségéből leváltották volna. S ez annak a lehetőségét is felveti, hogy a személye körül kialakult vita egyik forrása épp a kormányhoz fűződő kapcsolatok milyensége lehetett. Az Országos Keresztényszocialista Párton belüli hatalmi harcok eredményeként a Lelleyfrakció végül kisebbségbe került a pártvezetésen belül, amely a Budapestről erre a posztra kijelölt Szüllő Gézát választotta elnökké.339 Lelley párton belüli veresége, illetve az, hogy az ambiciózus ügyvéd ezt követen sem fog felhagyni a politikával, már néhány hónappal korábban is megjósolható volt. Azt illetően azonban, hogy milyen irányban indul el, meglehetősen nagy volt a tanácstalanság. Egy még jóval a végleges szakítás előtt, 1925 áprilisában a budapesti Külügyminisztériumnak címzett prágai követi jelentés szerint leginkább három alternatívával számoltak: vagy kapitulál s kivonul a politikából, vagy Hlinkához csatlakozik, a Szlovák Néppárt kvázi magyar szekciója vezetőjeként, vagy esetleg Csánki példáját követve nyíltan kor335 SNA, PR BA, k. 240, 3247/1925 prez. 336 MOL, K-437, 4. cs. 437-24-3-344, Vo. Angyal: Érdekvédelem, i. m. 112-113. Hanák állításait azonban óvatosan kell kezelnünk, hiszen miután Lelleyvel együtt kivált az OKP-ből és ezáltal egzisztenciája is veszélybe került, azonnal belépett a Csehszlovák Agrárpártba és felajánlotta szolgálatait a csehszlovák kormányzatnak. Vö. a Hanákról készült csehszlovák belügyi jelentést, NA, PMV-AMV 225, 225-475-1, 12497/1925adm.rev. 337 MOL, K-64, 10. cs, 7 t. 457res.pol./1924; MOL, K-64, 12. cs, 7 t. 444res.pol./1925. 338 Munkásujság, 1925. május 10., 4. 339 Angyal: Érdekvédelem, i. m. 116-117.
