Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
A földreform mint az aktivizmus ösztönzője. A köztársasági magyarok mozgalma 53 Mindenesetre az 1929-es választásokon Csömör előrelépett, s ezúttal már az érsekújvári lista második helyét kapta meg. Ez befutó helynek számított, s a hlinkások Slovák című napilapja rá is támadt az Agrárpártra, hogy egy magyart akar szlovák szavazatokkal bejuttatni a parlamentbe.198 Az Agrárpárt vártnál gyengébb szereplése miatta azonban Csömör, ha egy hajszállal is, de lemaradt a mandátumról, így a magyar köztársaságiak továbbra is parlamenti képviselet nélkül maradtak, hacsak a párt szlovák származású prominensét, Štefan Štundát nem számítjuk, aki a kassai választókerületben szerzett mandátumot. Fellelhető levéltári források hiányában199 s a magyar osztály sajtójának szűkszavúsága miatt a köztársasági magyar földművesek Agrárpárton belüli tevékenységével kapcsolatban nehéz messzemenő következtetéseket levonni. Egy 1931 -es belügyi jelentés egyenesen kétségbe vonta a magyar alosztály létezésének indokoltságát, s azt a véleményt szögezte le, hogy a magyar szekció akadályozza az Agrárpártot abban, hogy határozottabb fellépést tanúsítson a „szélsőséges magyar elemekkel szemben”.200 A magyar szakosztály fenntartását pedig már csak azért is luxusnak minősítette, mert a jelentés szerzői szerint a köztársasági magyarok többsége csupán a pártigazolványból adódó előnyökért (földkiutalás, licencek stb.) lépett be a pártba, nem pedig meggyőződésből. A magyar szakosztály taglétszámát csak találgatni lehet. Bázisát feltehetően elsősorban Délnyugat-Szlovákia és részben a Bodrogköz falvai adták. A Köztársasági Magyar Földműves című lap 1929-ben összesen 152 település nevét közölte,201 ahol a pártnak helyi szervezete működött, ami viszonylag kiterjedt szervezeti hálózatot jelentett, de csupán a magyar többségű települések alig egynegyedét. E települések nagy többségében azonban csupán néhány fős alapszervezet működhetett, vagyis a párt tagsága nem érhette el a tízezer főt sem. Pedig a magyar lakosság elérése érdekében a magyar szekció mellett különböző érdekvédelmi szervezetek sorát hozták létre: így a Köztársasági Magyar Földmunkások Szakszervezetét, a kereskedők és kisiparosok szervezetét, illetve a republikánus magyar tanítókat is külön megszervezték. A pártsajtóból kiolvasható politikájukban a korábban már kijárt csapáson haladtak, az agrárdemokrácia jelszavát hangsúlyozták, a magyar kisebbség valós helyzetével szinte alig foglalkoztak, ellenben kemény szavakkal támadták a korabeli budapesti politikát, a magyar ellenzéki pártokat, de a szlovákiai magyar szociáldemokráciát is. A magyar szakosztály elnöki tisztségét végig Csömör István202 látta el, akit a szlovák lapok is gyakran emeltek ki a köztársaság iránt lojális magyarok legjobb példájaként. Élete története, bár a párt propagandakiadványainak köszönhetően nyitott könyvnek tűnik, máig több kérdőjelet hordoz, hiszen a pártkiadványok valóságos személyi kultuszt építettek ki köréje, ami nem nagyon segít életpályája reális megrajzolásában. 198 Osyková, Linda: Volebné kampane politických strán na Slovensku počas 1. ČSR. Bratislava, Veda, 2012, 163. 199 Az Agrárpárt levéltári fondjaiban a magyar alosztály egyáltalán nem jelenik meg, s a párt történetét feldolgozó szakirodalom sem említi létezését. 200 AUTGM, fond TGM, k. 393, Naši Maďari 8. zv. 1666/31. 201 Köztársasági Magyar Földműves, 1929. április 7., 3. 202 Csömör István (1886. június 14., Fámád - 1950. október 21.. Nagykálna) - földműves, politikus. A szegény paraszti családból származó Csömör 1923-ban kapcsolódott be a politikába, amikor a KMFK elnökévé választották. Vezetésével a párt szoros együttműködést alakított ki a csehszlovák Agrárpárttal, majd 1929-ben be is olvadt abba. Csömör 1929-től a szlovákiai tartománygyűlésében, 1935-től 1938-ig a Nemzetgyűlés képviselőházában képviselte a pártot. Az első bécsi döntés után a magyar hatóságok letartóztatták, majd Kistarcsára internálták, közben pedig a csehszlovák földreform idején szerzett birtokát elvették a családjától. Szabadon bocsátása után kitiltották Nagykálnán lévő lakóhelyéről, ahová csak a második világháború befejezése után térhetet vissza. 1945 után a közélettől visszavonultan élt.
