Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
38 A magyar aktivizmus kezdetei (1920-1925) Ezzel párhuzamosan a húszas évek végére növekedett a német lakosság elégedettsége, s általában véve csökkent a cseh és a német etnikum közötti feszültség. A németek kormányba lépésének a helyességét azonban azoknak a nemzetpolitikai sikereknek kellett volna igazolniuk, amelyeket a szudétanémetek politikusaik kormánytagságától vártak. S bár kisebb eredmények (egyebek között az oktatásügyben) jelentkeztek is, a várt áttörés nem következett be, s a prágai kormányzatok csehszlovák nemzetállami törekvései változatlanok maradtak. S nem volt valóság Švehla miniszterelnök szívesen idézett kijelentése sem, miszerint a cseh-német koalíció az egyenlő az egyenlővel elvre épült. Ez pedig az 1929-től kibontakozó gazdasági válság éveiben nem csupán a német aktivizmus, hanem az egész cseh-német együttélés számára végzetessé vált. 2.2. A FÖLDREFORM MINT AZ AKTIVIZMUS ÖSZTÖNZŐJE. A KÖZTÁRSASÁGI MAGYAROK MOZGALMA A két háború közötti Csehszlovákia társadalmára talán legnagyobb hatást gyakorló esemény az 1919-ben meghirdetett földbirtokreform volt, amely azonkívül, hogy orvosolta a földtulajdonlásban mutatkozó aránytalanságokat, elősegítette a mezőgazdaság modernizációját is. A földreformnak azonban jelentős politikai mozgósító ereje is volt, sőt az Állami Földhivatal céltudatos nacionalista-protekcionista tevékenysége révén a reform a csehszlovák nemzetállami célkitűzések egyik fontos gazdaságpolitikai eszközévé vált: alig titkolt célja volt ugyanis, hogy a földtulajdont, illetve az ahhoz kapcsolódó ipart (cukorgyárak, szeszfőzdék, malmok) az addigi többségében német és magyar tulajdonosok kezéből cseh és szlovák kézbe juttassa át. A földbirtokreform nacionalista jellege elsősorban a nagybirtokokból lefoglalt föld kiutalási gyakorlatában volt kimutatható, hiszen a kiutalásokat még a nemzetiségi területeken is elsősorban cseh és szlovák igénylők kapták meg. Szinte kizárólag közülük, elsősorban a hatalmon lévő pártok klientúrájából kerültek ki az ún. maradékbirtokosok, akik átlagosan 100 ha nagyságú birtokhoz jutottak, s akikből az állam egyik támaszát jelentő középbirtokosok rétegét kívánták kialakítani. A szlovákiai magyar társadalom legnagyobb sérelemként mégis a kolonizáció folyamatát élte meg, amely során Dél-Szlovákia legjobb minőségű földjeire mintegy 3300 szlovák, morva, cseh telepes családot ültettek azzal a céllal, hogy azok élharcosai legyenek a régió elszlávosításának.127 Az így végrehajtott földbirtokreformnak köszönhetően a szlovákiai magyar lakosság talpa alól valósággal kihúzták a termőföldet. A Szlovákia lakosságának hivatalos adatok szerint is 21 %-át alkotó magyarok a földreform során kiutalt földek alig 6%-át kapták, s részesedésük még a többségben magyarok által lakott járásokban sem haladta meg az ott kiutalt földek 20%-át.128 Az ily módon levezényelt földbirtokreform nehéz feladat elé állította a szlovákiai magyar politikát, hiszen - ismerve a magyar falu földínségét - a reform ideájával egyik párt sem fordulhatott szembe, annak nemzetpolitikai hangsúlyai miatt viszont a reform mellett sem sorakozhatott fel. így retorikájukban a reform elve és gyakorlata élesen szétvált egymástól. Mint a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának 1924 febru127 A telepítések céljaival, lefolyásával és eredményével kapcsolatban lásd Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2008. 128 Az adatok forrásai: NA, f. Štátni pozemkový úrad, Všeobecné spisy (SPU-Vš), k. 118. Prídel pudy zabrané menšinovým národnostem.
