Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
Kitekintés: A szudétanémet aktivizmus 33 kodé cseh politika számára elfogadhatatlan volt. Ezzel a realitásokat túlságosan figyelembe nem vevő, merev - Ladislav Beran szerint a tehetetlenség érzéséből fakadó dacos" - magatartással összhangban a német politikai reprezentáció az államfordulat heteiben két ízben is viszszautasította azokat a cseh megkereséseket, hogy a németek vállaljanak részt az akkor formálódó csehszlovák állami hatalomból. Az intranzigens német magatartás következtében Prágának - mint azt az 1919. március 4-i események s az aznapi 53 áldozat (ebből 2 cseh katona, a többi német civil) szomorú ténye is jelzi99 100 - csupán a nyers erőszak alkalmazása által sikerült biztosítania, hogy a történelmi cseh határokon belül élő németek, akiket egyre gyakrabban neveztek szudétanémeteknek, elismerjék a csehszlovák kormány fennhatóságát. Az erőszak és az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződés hatására a szudétanémet politika végül kénytelen volt akceptálni a csehszlovák állam határainak realitását. A szudétanémet politika meghatározó magatartása azonban továbbra is a Rudolf Lodgman von Auen101 által képviselt negativista stratégiából fakadó politikai passzivizmus volt.102 Ennek a politikának a jegyében a csehországi német pártokat tömörítő Német Parlamenti Szövetség 1920. június 1-jén olyan államjogi nyilatkozatot tett közzé, miszerint az ország alkotmányát és törvényeit nem ismerik el, magukra nézve azokat nem tartják kötelezőnek, s ragaszkodnak az önrendelkezési joghoz.103 Ez a merev magatartás nem teremthetett megfelelő feltételeket a cseh többséggel való kompromisszumhoz. Annál inkább sem, mivel a csehek az autonómiára irányuló német szándékokat - hol okkal, hol ok nélkül - minden esetben elszakadási törekvésekként értelmezték. Másrészt pedig a cseh-szlovák többség eleve saját nemzeti forradalma termékeként, mintegy magántulajdonként tekintett a köztársaságra,104 s esze ágában sem volt a nemzeti forradalom által megszerzett hatalmat a németekkel vagy más nemzetekkel megosztania. így a köztársaság szerkezetét rögzítő alkotmányt is a nemzetiségek kizárásával fogadták el. Az amúgy demokratikus és liberális alkotmány pedig a jól láthatóan nemzetiségi jellegű államot a csehszlovák nemzet nemzetállamává nyilvánította, amivel a lakosság egyharmadát még akkor is másodrendű állampolgárrá degradálta, ha tudjuk, hogy az alkotmány paragrafusai az államalkotó nemzet számára semmiféle konkrét előnyöket nem biztosítottak. 99 Beran: Odeprená, i. m. 76. 100 Az osztrák nemzetgyűlési választások napján számos németek lakta településen került sor demonstrációra, amelyeket a csehszlovák rendfenntartó erők nem egy helyszínen az eseményeket túlreagálva, brutális fellépéssel fojtottak el. Kiemelkedő példája ennek Kadaft városa, ahol 26 német tüntető szenvedett halálos sérülést. Vö. Harna, Josef—Sebek, Jaroslav: Statní politika mii némecké menšine v období konsolidace politické moci v Československu v letech 1918-1920. Praha, Historicky ústav, 2002, 10; Beran: Odeprená, i. m. 83. 101 Lodgman v. Auen, Rudolf (1877. december 21., Hradec Králové - 1962. december 11., München) - német politikus. Már az első világháború előtt a csehországi német politika egyik vezető alakja, a birodalmi gyűlés tagja volt. 1918 őszén az észak-csehországi régióban a cseh csapatok általi elfoglalásáig működő Deutsch-Böhmen tartomány vezetője volt. A párizsi békekonferencián az osztrák delegáció tagjaként vett részt. A Német Nemzeti Párt elnökeként 1920 és 1925 között a prágai nemzetgyűlés képviselője s a negativista magatartás meghatározó alakja volt. Ezt követően 1938-ig a csehszlovákiai német önkormányzati szövetség elnöki tisztét töltötte be. A Szudéták 1939-es náci megszállása után félreállították. 1945 után a németországi szudétanémet közösség egyik vezéralakjaként a Sudetendeutsche Landsmannschaft elnöke volt. 102 Beran: Odeprená. i. m. 105. 103 Olivová, Véra: Dejiny první republiky. Praha, Karolinum, 2000, 118. 104 Kučera, Jaroslav: Koncepce národního štátu Čechú a Slovákú a jeho realita v životé první republiky. In Valenta, Jaroslav a kol. (ed.): Československo 1918-1938. Osudy demokracie ve strední Evropé. 1. Praha, Historický ústav, 1999, 603.
