Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)

1. Az államfordulat és a "szlovenszkóivá lett" magyarok

A szlovákiai magyar politika első megnyilvánulásai 27

magyar és német szociáldemokrata szervezetek képviselőinek 1919. december 7-én75 és 1920. január 18-án Pozsonyban megtartott tanácskozásán elfogadott nyilatkozatai76 az integráció irányába mutattak, amelynek feltételéül azonban azt szabták, hogy az együttműködés az egyenlő az egyenlővel elv alapján történjék.77 A csehszlovák nemzeti érdekeket az osztály érdekek elé helyező prágai szociáldemokrata központ azonban nem volt érdekelt a párt többnemzetiségűvé tételében,78 így hiába döntött a német és magyar szervezetek 1920. március 14-i rendkívüli kongresszusa ismét - igaz, feltételeket szabva, köztük a Csehszlovákországi Nemzetközi Szocialista Párt név elfogadását - az egységes szociáldemokráciába való beolvadás mellett,79 sem az nem valósulhatott meg, sem pedig a teljes választási együttműködés. Míg ugyanis a kassai magyar szociáldemokraták a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt listáján indultak a képviselőházi választásokon, addig az érsekújvári választókerületben a pozsonyi német-magyar szociáldemokrácia külön listát állított.

A csehszlovákiai parlamenti választásokat az alkotmány mellett az 1920. február 29-én elfogadott 123/1920. és 124/1920. számú választási törvények szabályozták.80 Ezek egyebek között meghatározták a választások szervezésének körülményeit, a választási kerületek számát és a mandátumok szétosztásának szabályait. A képviselőházi választásokat illetően az eredetileg 23 (később 22-re módosított) választókerületből 7 volt Szlovákiában. Bár Popély Gyula megállapítása, hogy a Szlovákia területén kialakított 7 választókerület „valóságos geográfiai torzszülött volt”, igaz,81 a magyarság számára mégsem volt hátrányosnak mondható ez a megoldás, hiszen az érsekújvári és a kassai választókerület lényegében lefedte a magyarok által lakott dél-szlovákiai járásokat, s ebben a két választókerületben élt a magyar szavazók mintegy 90%-a, illetve a német választók mintegy fele. Az viszont, hogy ezekben a „magyar” kerületekben jóval több szavazat kellett egy mandátum megszerzéséhez, mint a csehszlovák többségű régiókban, hátrányos helyzetbe hozta a magyarságot. A választások során következetesen alkalmazott általános és titkos elv és az, hogy a részvétel kötelező volt,82 a dualizmus korabeli, de az 1919 utáni magyarországi választójoghoz képest elve olyan demokratikus többletet jelentett, amely a csehszlovákiai magyar társadalom demokratizálódásának az egyik fontos mozgatórugója volt. Nem mellékesen pedig jó kiindulópontot jelentett azoknak a politikai erőknek (1920-ban elsősorban a szociáldemokráciának, később a kommunistáknak), amelyek baloldali programmal rendelkeztek. De felértékelte a földkérdés szerepét is, hiszen a szlovákiai magyar társadalom többségét (az 1930-as népszámlálás szerint 65%-át83) a mezőgazdaságból élők tették ki, miközben a szlovákiai magyarok mintegy 80%-a falusias jellegű településen élt.

Az 1920 áprilisában tartott nemzetgyűlési választások idején a magyar pártstruktúra még korántsem volt kiforrott, s a magyar választók lényegében kétpólusú rendszerrel találták magu-75 Provazník, Dušan: Robotnícke hnutie v Bratislave 1918-1929. Bratislava, Slavín, 1969, 93.

76 Népszava, 1920. január 24,, 1-2.

77 Vo. Zelenák: Maďarská, i. m. 172.

78 Uo. 173.

79 Kassai Munkás, 1920. március 17., 1.

80 Ferenčuchov, Bohumila-Zemko, Milan (eds.): Slovensko v dvadsiatom storočí. 3. Zv. V medzivojnovom Československu 1918-1938. Bratislava, Veda, 2013, 251.

81 Popély: Ellenszélben, i. m. 78.

82 Bár a választási törvények a távolmaradók büntetését is kijelölték, a parlamenti választásoktól Szlovákiában átlagosan a választásra jogosultak mintegy 10%-a távol maradt.

83 Sčítání lidu v republice Československé ze dne 1. prosince 1930. Díl 11. Povolání obyvatelstva. Část 3. Praha, Štátni úfad Štatistický, 1935, 14.