Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)

1. Az államfordulat és a "szlovenszkóivá lett" magyarok

A szlovákiai magyar politika első megnyilvánulásai 25

magyar-csehszlovák államhatár végleges kijelölése és a magyarországi viszonyok ugyan lassú, de jól látható konszolidációja is kedvező feltételeket teremtett. így a szociáldemokrácia mellett 1919 őszére már megjelentek a későbbi polgári pártok csírái is, miközben magán a szociáldemokrácián belül is elindult egy lassú differenciálódási folyamat, amely végeredményben majd a bolsevik szárny kiválásához vezetett.

Az éledező polgári pártok a kezdetektől fogva a magyar állameszméhez való ragaszkodás alapjára építve, a Csehszlovákiával szembeni erős ellenérzések talaján szerveződtek. E szervezkedések jórészt azokra az alapokra épültek, amelyeket 1918 előtt az akkori pártpolitika ezekben a városokban kialakított magának. A legaktívabbak a keresztényszocialista szerveződések voltak, amelyek az 1907-ben alapított Országos Keresztény szocialista Párt (OKP) volt helyi vezetői körül, illetve a Geisswein Sándor-féle elképzelések mentén, szociális reformtörekvéseket előtérbe állítva a keresztény munkásegyesületek és szakszervezetek bázisaira építve kezdték meg tevékenységüket.68 A keresztényszocialista szervezkedés központjai ennélfogva az ipari munkássággal rendelkező városok, Pozsony, Nyitra, Kassa voltak. Mivel ezek a városok eleve többnyelvű közeget jelentettek, s a keresztényszocialista tradíciók is ebbe az irányba mutattak, a sorra alakuló keresztényszocialista klubok nem etnikai alapon, hanem az őslakoskoncepció alapján határozták meg magukat: a felvidéki magyar, szlovák és német elem összefogását hirdették a „betolakodó ateista” csehekkel szemben. Az 1920. március 23-án megtartott első pártkongresszus az OKP elnökévé Lelley Jenő nyitrai ügyvédet választotta meg, s megerősítette azt is, hogy a párt a fennálló kétségek ellenére (még nem volt ratifikálva a békeszerződés) részt vesz a parlamenti választásokon.69 Vagyis az OKP elfogadta a Csehszlovák Köztársaságot realitásként, s annak keretein belül kívánta képviselni választói érdekeit. Igaz, a versailles-i rendezést ideiglenesnek tekintette, s az őslakos-koncepció végső célja pedig nem más volt, mint Csehszlovákia belső felbomlasztása.

Közvetlenül az 1920-as parlamenti választások előtt alakult meg az Országos Magyar Kisgazda és Földmíves Párt, amely a Nagyatádi Szabó István-féle Függetlenségi és 48-as Országos Gazdapárt alapjaira, illetve az egyes megyékben működő gazdaszervezetekre épült rá. Az OKP-től elsősorban protestáns jellegű bázisa és kizárólagos magyar etnikai jellege különböztette meg, a versailles-i rendszer iránti elutasító magatartásában azonban közel állt hozzá. A két polgári párt álláspontja alapvetően ellenzéki volt, s ez nem csupán az aktuális kormányzattal való szembenállást jelentette, hanem magának a csehszlovák államnak az elutasítását.

Eltérő és némileg nehezebben olvasható volt viszont a magyar szociáldemokrácia viszonya Csehszlovákiához. Noha a szociáldemokrácia az államfordulat időszakában is meg tudta őrizni jogfolytonosságát, szervezetileg azonban, épp a korábbi hagyományok örököseként, széttagolt volt. A Csehszlovákiához került magyarországi területeket illetően lényegében három központ befolyása érvényesült: a pozsonyi német-magyar szociáldemokrata központé, az 1905-től működű kassai Felsőmagyarországi Szociáldemokrata Párté,70 a szlovák alapszervezetek között pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Párton belül már korábban is működő Szlovák Végreható Bizottságé.

68 Angyal: Érdekvédelem, i. m. 42-43.

69 A választásokon való részvételről szóló döntés a rendelkezésünkre álló források szerint 1920 februárjában Lelley Jenőnek a kormányzóval és a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásain született meg. MOL, K-64, 1. cs, 7 t. 168res.pol/1920. Vö. Angyal: Érdekvédelem, i. m. 56.

70 Róják, Dezider—Toman, Štefan: Odkaz minulosti. 100 rokov revolučného robotníckeho hnutie a KSČ v Košiciach 1870-1970. Košice, Mestský výbor KSS, 1971, 40.