Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
1. Az államfordulat és a "szlovenszkóivá lett" magyarok
Keleti Svájc, vagy csehszlovák nemzetállam (1918-1920)23 nem voltak hajlandók felesküdni Csehszlovákiára, vagy akiket direkt módon kiutasítottak a hatóságok. A szlovákiai magyarok csehszlovák állambeli életének első hónapjait tehát sokkal inkább a feszültségek és ellentétek folyamatos mélyülése, mintsem azok oldódása jellemezte, hiszen az egyik oldalon az új helyzettel jól láthatóan megbékülni csak nehezen tudó magyar lakosság, a másikon pedig az akaratát akár erőszakos eszközökkel is érvényesítő hatalom állt. Ez a szituáció pedig a legkevésbé sem kedvezett sem a kétoldalú párbeszédnek, sem az együttműködései szándékoknak. 1.2. A SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKA ELSŐ MEGNYILVÁNULÁSAI Mivel 1919 januárja előtt a Csehszlovákiához került volt észak-magyarországi területek a Magyar Királyság integráns részét képezték, s az itteni politikai élet szálai is Budapesten futottak össze, a régió Csehszlovákiához kerülése pártpolitikai szempontból is teljesen új helyzetet teremtett. A régi politikai szervezetek elhaltak, újak pedig csak nehezen, bizonyos idő elteltével kezdtek kialakulni. A kisebbségi politikai élet újjászervezését önálló tradíciók híján és a terület államjogi hovatartozásának bizonytalansága mellett leginkább a katonai diktatúra intézkedései akadályozták. A szervezett pártok hiánya azonban nem jelentette a politikai tevékenység hiányát, s az igény, hogy a Csehszlovákiához került magyarok érdekképviselete biztosítva legyen, a kezdetektől fogva észlelhető volt. Mivel a fordulat előttről egyedüli szervezett politikai erőként csupán a szociáldemokrácia tudta magát átmenteni, ezt a feladatot, az őszirózsás forradalom utáni balratolódást is kihasználva a szociáldemokrácia vállalta magára. A szocdemeknek különösen az ipari központokként működő városokban - elsősorban Pozsonyban, Kassán - volt erős képviseletük.60 Itt gyakorlatilag az ő túlsúlyukkal működtek a helyi nemzeti tanácsok, a csehszlovák csapatok bevonulása előtt pedig mindkét városban szociáldemokrata kormánybiztos tartotta kezében a város irányítását. A koronázóvárosban Wittich Pál,61 Kassán pedig Molnár Miklós. Az ő magatartásuk az összmagyar szociáldemokrácia álláspontját tükrözte: a csehszlovák megszállást ideiglenesnek és jogszerűtlennek tekintették, az őslakosság érdekeinek védelmében azonban hajlandóak voltak együttműködni az új hatalommal. Ennek kapcsán joggal merül fel a kérdés, hogy a csehszlovák többség részt ajánlott-e a hatalomból a kisebbségek képviselőinek. Az közismert, hogy Csehszlovákia megalakulásának napjaiban a prágai ideiglenes kormány képviselői két ízben is tárgyaltak a szudétanémet politika képviselőivel és pozíciókat ajánlottak nekik a csehszlovák állam vezetésében.62 Az egyenlő az egyenlővel elvéhez ragaszkodó német politika azonban ezt az ajánlatot elutasította, így a forradalmi nemzetgyűlésbe és az első csehszlovák kormányba német politikus nem került be. A szlo60 A kassai és pozsonyi államfordulat története a mai napig megíratlan, ám az utóbbi város eseményeinek a megértéséhez megkerülhetetlen két, a korabeli sajtó vizsgálatára épülő munka - Hertel. Maroš: Situácia v Bratislave koncom roka 1918 na stránkach denníka Nyugatmagyarországi Híradó. Historické štúdie, 2004, 183-188; Filep: Fó'hatalomváltás, i. m. 61 Paul Wittich (1877. november 22. - 1957. május 13.) - politikus. Diószegen született, majd Pozsonyban lakatosnak tanult ki. Baloldali nézeteire nagy hatással volt az 1897 és 1901 között Németországban lakatossegédként eltöltött időszak. Az államfordulat idején már a legtekintélyesebb pozsonyi szociáldemokrata vezetőnek számított. 1920-ban a magyar-német szociáldemokrácia képviselőjévé választották a prágai parlamentbe. Az 1925-ös választások után kivonult a politikai életből. Haláláig Késmárkon élt. 62 Valenta. Jaroslav: Legenda o „rebelech s nimiž se nevyjednává.“ Moderní dëjiny 2, 1994. 197-214.
