Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
9. Összegzés
184 Összegzés Mint a fenti grafikonokból is látható, az aktivista irány népszerűsége a magyar választók körében viszonylag kis ingadozást mutatott, s a gazdasági válság éveiben is emelkedő jellegű volt. Azzal szemben, hogy a németek körében már a válság éveiben bekövetkezett a törés és az aktivizmus hanyatlása, a magyar választók között ez csupán 1938-ban történt meg, amikor Csehszlovákia válsága és az európai helyzet átalakulása következtében ők is elhitték, hogy van realitása a határrevíziónak. Igaz, a két aktivizmus - mint már jeleztük - nem ugyanazt jelentette. Az általam elvégzett választási becslés alapján az újdonságot leginkább a magyar választók választási preferenciáinak a belső arányai adják. Megdőlni látszik ugyanis az az Angyal Béla által felállított modell, mely szerint a húszas évek közepétől a sérelmi ellenzék a magyar szavazatok mintegy kétharmadát bírta.746 Én ezzel szemben úgy vélem, hogy a sérelmi ellenzék a korszak parlamenti választásain csupán egy ízben, 1929-ben ért el 60% fölötti eredményt, egyébként pedig 55-60% között mozgott a népszerűsége a magyar választók körében. Az aktivista választói magatartás viszont némileg magasabb arányokat mutat, mint ahogyan az eddigi szakirodalom - beleértve saját munkáimat is - jelezte. Akorábban becsült 10-15% helyett, inkább 15-20 százalék között mozgott, sőt az 1935-ös választásokon a magyar szavazóknak valamivel több mint 20%-a erre az alternatívára adta voksát. Igaz, az aktivizmus a választási eredményeihez mérten is csupán viszonylag kis befolyást tudott gyakorolni a szlovákiai magyar közbeszédre, és gyakorlatilag periférikus jelenség maradt. Ennek egyik eleme - bár akkor ilyen jellegű felmérések nem készültek - pedig az lehetett, hogy az aktivizmus szó rossz konnotációja s Csömör és Schulcz Budapestről történő folyamatos leárulózása miatt az aktivista szavazók egy része (kivételt az államtól függésben élők jelenthettek) takargatni igyekezett orientációját, s rejtőzködő választó lehetett. 746 Angyal Béla: A csehszlovákiai magyarság választói magatartása a két világháború között. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2001, 1. sz. 25.
