Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
9. Összegzés
Összegzés 179 ság nagy többsége arra kezdett berendezkedni, hogy a Csehszlovákiában való lét hosszabb lehet, mint korábban gondolták. Az elutasítást az elfogadás váltotta fel, amely a felszínre hozta a közösségépítés és a csehszlovák többséggel való együttműködés szükségszerű igényét is. Mindez a szlovákiai magyar politika erőteljes differenciálódásához vezetett. A meghatározó magatartás ugyan továbbra is a Budapesthez szorosan kötődő ellenzékiség maradt, ám mellette alternatívaként megjelent a bolsevik baloldal és az aktivizmus is. A különböző aktivista magatartásformák közül - amelyek egymással is éles versenyben álltak - azonban nem mindegyik bizonyult életképesnek. így a húszas éveket nyugodtan nevezhetjük a magyar aktivizmus útkeresése időszakának, amikor a kezdetben nagy hévvel induló önálló aktivista pártok az évtized végére a nagy csehszlovák pártok alig látható magyar szekcióivá szelídültek. 3. A polarizálódás időszaka: az 1930-as évek elejétől az első köztársaság bukásáig A harmadik korszakot a Csehszlovák Köztársaságnak a harmincas évek elején kibontakozó permanens válsága nyitotta meg. Ebben az időszakban a csehszlovák nemzetiségi politikát a nemzetállami törekvéseket illetően a folytonosság, az eszközöket illetően viszont új megoldások jellemezték. 1932 és 1935 között elsősorban a végrehajtó hatalom törvényes eszközeinek kiszélesítésével igyekeztek a nemzeti kisebbségek erősödő mozgalmait visszaszorítani - ám sikertelenül. Az 1935-ös parlamenti választások eredményei hatására azonban a csehszlovák politika meghatározó alakjai is felismerték, hogy a nemzeti kisebbségekkel való kiegyezést az addigiaknál szilárdabb és szélesebb alapokra kell helyezni. Az oszd meg és uralkodj elve szerint Prága a német és a magyar kisebbség nagy részének támogatását bíró ellenzéki erők helyett kezdetben a jóval kisebb támogatottságú aktivistákkal kívánt megegyezést kötni, ám ezt a lehetőséget a gyorsan változó nemzetközi helyzet elsodorta. Csupán az Anschlusst követően, 1938 nyarán tett a Milan Hodža vezette kormány - húsz év után először - kísérletet arra, hogy átfogó koncepciót dolgozzon ki a nemzetiségi kérdés rendezésére, s a nemzetiségi statútum által egyenjogú státuszt kínáljon az ország nemzetiségeinek. S bár Hodža koncepciója mögött a teljes csehszlovák politika nem sorakozott fel (saját pártjában sem mindenki támogatta a kormányfőt), a nemzetiségi statútum mégis a közép-európai kisebbségi kérdés példaértékű megoldásának precedensét teremthette volna meg, hiszen végső formájában már lemondást jelentett a nemzetállami célokról. A csehszlovák kormány ajánlata azonban már megkésett volt, a kisebbségek (elsősorban a szudétanémet, de 1938 augusztusától a magyar politikai érdekképviselet is) már nem voltak érdekeltek a Csehszlovákián belüli rendezésben, hanem az államhatárok revíziójától várták helyzetük megoldását. A nemzeti retorika előtérbe kerülése az internacionalista kommunista párton kívül valamennyi pártra, így az 1936-ban létrejött Egyesült Magyar Pártra és az aktivista magyar szekciókra is érvényes volt. A sokszor hasonló felszín mögött azonban továbbra is eltérő politikai stratégiák húzódtak meg, amelyek a csehszlovák állam szerkezetének elutasítása, illetve elfogadása, sőt a revízió elutasítása és annak igenlése körül polarizálódtak. Ez egyben azt is jelentette, hogy a csehszlovák állam mellett végig kitartó aktivista pártok nem csupán az egységesülő (lásd az Egyesült Magyar Párt megalakulását) polgári ellenzékkel kerültek éles konfliktusba:, de szembekerültek saját szavazóikkal is, s politikájuk zsákutcába futott. S bár 1938- ban még nem lehetett tudni, ez egyben a szlovákiai magyar aktivizmus végleges bukását is jelentette. 1945 után a kizárólagosan szláv nemzetállamot építő Csehszlovákiában már semmiféle magyar politizálásnak nem volt helye, még a többségi nemzet érdekeit kiszolgálónak sem, így az aktivizmus sem éledhetett újjá. Az 1948-ban hatalomra került Csehszlovákia Kommunista
