Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
8. Aktivista sorsok az első bécsi döntés után - vázlatok egy esettanulmányhoz
8. Aktivista sorsok az első bécsi DÖNTÉS UTÁN - VÁZLATOK NÉHÁNY ESETTANULMÁNYHOZ Az 1938. őszi csehszlovákiai események az aktivista szekciók vezetői számára egyfajta katasztrófa-forgatókönyv beteljesülését eredményezték, hiszen Csehszlovákia területi egysége megsérült, a demokráciát autoriter rendszer váltotta fel, a szlovenszkói magyarság nagy része pedig az aktivisták által fő ellenségnek tekintett Horthy-rendszer fennhatósága alá került. A bécsi döntés utáni aktivista életutak ma még feltáratlanok. S mivel ez a téma a jelen munka előre megszabott kutatási kereteit is meghaladta volna, nem is kívánok általános érvényű következtetéseket levonni. Mégis kísérletet teszek arra, hogy három vezető aktivista politikus 1938 utáni sorsának néhány mozzanatát felvillantva jelezzem azokat a lehetséges utakat, amelyeket az aktivisták bejárhattak. Történetük talán azért is hordozhat általánosabb érvényű tapasztalatokat, mivel három különböző irányba mutatnak. Csömör István és Borovszky Géza a visszacsatolt területeken maradtak, s így példájukon keresztül a hivatalos Magyarországnak az aktivizmushoz való viszonya rajzolódik ki. Schulcz Ignác viszont azok között volt, akik követték Edvard Benešt külföldre, így az ő története nem csupán az emigráció történetének egyik adaléka, hanem az aktivizmushoz fűződő csehszlovák viszonyhoz is van mondanivalója. És létezett egy harmadik alternatíva is: azoké, akik az önálló Szlovákiában élték át a világháborút.697 Ezt az utat választotta többek között Lelley Jenő - akinek háború alatti sorsáról azonban nagyon keveset tudunk. S ebbe a csoportba sorolhatók be azok a direkten nem politizáló, de az aktivizmushoz kötődő értelmiségiek, akik közül Szalatnai Rezsőt érdemes megemlíteni. Ő 1944 végéig annak az Esterházy Jánosnak a lapjában (Magyar Hírlap) volt szerkesztő, aki 1938 előtt az aktivizmus egyik fő céltáblája volt. 1939-től azonban közös platformra kerültek: mindketten a magyar kisebbség jogainak védelmében és a náci eszmék terjedésével szemben foglaltak állást. Csömör és Borovszky helyzetét alapvetően az a légkör határozta meg, amelybe az aktivizmus megítélése a visszacsatolt területeken került. Az első bécsi döntés ugyanis nem csupán az aktivista politikai formációk végleges megszűnését eredményezte, hanem a kormánypárti magatartásnak az új rezsim általi teljes megbélyegzését is. A visszacsatolt területek földbirtokviszonyainak és közigazgatásának az átvilágítása során Budapest szemszögéből az aktivista magatartás legalább olyan problémának számított, mint a kommunista előélet. így számos „becsehelt” magyart bocsátottak el a hivatalokból,698 illetve fosztottak meg a földreform során 697 Külön köszönet Filep Tamás Gusztávnak, aki felhívta arra a figyelmemet, hogy róluk se feledkezzem meg. 698 A munkahelyük igazolásának visszásságaival kapcsolatban lásd többek között Kabók Lajos szociáldemokrata képviselő 1940. november 13-i interpellációját. Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója. 7. köt. Budapest, 1941, 367-368.
