Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
166 A magyar aktivizmus zsákutcája A válság utolsó, szeptember elején kezdetét vevő szakaszában Csomorék aktivista szekciója gyakorlatilag már semmiféle aktivitást nem fejtett ki, szervezeti hálózatuk már ekkor a széthullás állapotában volt, országos vezetőik alig-alig szólaltak meg, a sajtójuk semmitmondó írásokat és hivatalos hírügynökségi jelentéseket közölt. A szociáldemokraták Országos Magyar Szervezőbizottsága azonban még akcióképes volt, s szeptember 5-én tartott vezetőségi ülésén megerősítették a korábbi politikai irányvonal folytatásának szándékát. Az a döntésük azonban, hogy a több mint 10 éve hetenként megjelenő Csehszlovákiai Népszavát napilappá alakítják át, azt jelezte, hogy realitásérzéküket vesztették. Azt még mindenesetre sikerült elérniük, hogy szeptember 9-én Runciman mintegy háromnegyed órás megbeszélésen fogadta az OMSZ elnökét és ügyvezető elnökét, Csizmaziát és Schulczot, akik memorandumot nyújtottak át az angol politikusnak.687 A memorandum tartalma azonban azt jelezte, hogy Schulczék nincsenek szinkronban a Csehszlovákiában az elmúlt hetekben lezajlott változásokkal, hiszen miközben Beneš az SdP elé terjesztett ún. negyedik tervben jórészt már elfogadta Henleinék karlsbadi programjának nagy részét, addig a magyar szociáldemokraták - anyapártjuk vezető szlovák politikusának, Ivan Dérernek az álláspontjával összhangban - továbbra is elzárkóztak az ország alkotmányos rendjének megváltoztatásától, és élesen elutasították az autonómiát mint megoldást. A memorandumban részletesen szétírt követelések továbbra is a szociáldemokrácia korábbi frázisait ismételték, s csupán olyan változásokat követeltek, amelyek nem feltételezték a csehszlovakizmusra és centralizmusra épülő államszerkezet megváltoztatását. A müncheni egyezményt követő napokban Dél-Szlovákia-szerte békés tömegdemonstrációk kezdődtek a magyarlakta területek Magyarországhoz csatolása érdekében. Az EMP vezetői október 7-én létrehozták a Magyar Nemzeti Tanácsot, október 9-én pedig megkezdődtek a kétoldalú komáromi tárgyalások. A határrevízió elérhető közelségbe került, és már nem az volt a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem hogy mikor, és milyen területeket fog érinteni. Erre a helyzetre az aktivista szekciók szinte képtelenek voltak reagálni. A szociáldemokrata OMSZ október első napjaiban közétett felhívásában a nyugalom megőrzésére szólította fel a magyar munkásságot, állást azonban a kialakult helyzettel kapcsolatban nem foglalt.688 Arról, hogy az aktivista szekciók központi vezetése München után is összeült volna, nem tudunk. Az aktivista vezérek ekkor már eltűntek a közvélemény elől, amellyel egyedül a sajtó tartotta így-úgy a kapcsolatot. Igaz, a lapok már korlátozott lapszámmal (ez a szeptemberi mobilizáció előtti napokban bevezetett előzetes cenzúra miatt szinte szükségszerű volt) és csupán a hivatalos hírügynökségi anyagokat közölve jelentek meg, s a magyarkérdésben szinte nem is nyilvánítottak véleményt. A változás azonban tetten érhető volt, hiszen a Magyar Újság október 12-én, két nappal kiadása megszűnése előtt már közölte a Magyar Nemzeti Tanács egyik felhívását és Esterházy mondatait arról, hogy a szlovákiai magyarok visszakívánkoznak Magyarországhoz.689 A Magyarság pedig, amely még néhány héttel korábban is ugyanolyan lojális hangnemben írt Hodža és a csehszlovák kormányzat politikájáról, mint az előző években, október második felében már egyre több magyarországi államférfi nyilatkozatát közölte, igaz, kommentár nélkül. Ekkor már tudatában volt a szlovákiai magyarság előtt álló változásoknak. Ez olvasható ki egyebek között a lap október 16-i számában Zipser Jenő tollából megjelent írásból is, amelyben szerző azt igyekezett bizonygatni, hogy a republikánus magyarok sohasem voltak hűtlenek a magyar nemzethez, s azt hangsúlyozta, hogy „magyar a magyarnak, testvér a test687 Csehszlovákiai Népszava, 1938. szeptember 18., 3. 688 Csehszlovákiai Népszava, 1938. október 16., 1. 689 Magyar Újság, 1938. október 12., 1.
