Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
156 A magyar aktivizmus zsákutcája- katolikus párt első lépésekét látták az MKT megalakulásában.643 Ebbe a folyamatba illett volna bele a Katolikus Akció által már 1936 elejétől tervezett új magyar katolikus napilap indítása is, amely a PMH bázisának további gyengítését szolgálta volna. Az EMP azonban viszonylag gyorsan felismerte az MKT aktivizálásának veszélyeit, és sikerült a magyar papság jelentős részét távol tartania attól, miközben elsősorban Gregorovits Lipót hathatós közreműködésével megakadályozta a Katolikus Akció lapalapítási tervét is. így hiába jelentette be a katolikus papok és közéleti személyiségek egy csoportja 1937. május 17-én Érsekújvárod egy önálló katolikus párt létrehozását644 és egy új napilap indítását, a szándék torzóban maradt s csupán helyi szintű vetületei voltak. Az EMP-nek pedig továbbra is sikerült a párton belül tartania a katolikus ellenzékét.645 7.3. A MAGYAR AKTIVIZMUS CSŐDJE 1938-BAN Az 1938-as évbe az aktivista szekciók a kormány iránti töretlen bizalommal léptek be, bár „vérmérséklettől” függően jól észlelhető eltérésekkel szemlélték az addig elért eredményeket. Amíg ugyanis a szociáldemokraták hol óvatosan, hol kicsit bátrabban fel-felemlegették a magyar problémák megoldásának halogatását, addig Csomorék lapja, a Magyarság az előző évekből már megszokott módon, fenntartások nélkül dicsőítette a prágai kormányzat munkáját és Milan Hodža tevékenységét: „Az 1937-ik év sok-sok tehertétele után örvendetes eseményre is mutathatunk: magyar kisebbségünk fája gyönyörű virágzásnak indult. Hála Hodzsa Milánnak, a bölcs és előrelátó államférfiúnak, és hála hű munkatársainak, Štundának, Csomornak, a kisebbségi jogok és javak birtokállományát erős bástyák veszik körül.”646 Hodža iránti nem szűnő lelkesedésüket a „vezér” 60. születésnapja alkalmából a szlovák politikust dicsőítő cikkek egész sorával fejezték ki. Akkor, amikor pedig itt-ott kénytelenek voltak beismerni, hogy a magyarkérdés még nincs megnyugtatóan megoldva, a felelősséget az ellenzékre hárították, amely szerintük az ország határain kívül keresi a megoldásokat, s ezzel hátráltatja a kormányzat szándékait.647 Legkevésbé a Magyar Újság és annak főszerkesztője, Dzurányi László volt elégedett, aki ugyan Hodža miniszterelnök szándékainak dicsőítésében alig maradt le Csomoréktól, ám a hiányosságokra is igyekezett rámutatni. A február 18-i egyezség évfordulójára írt vezércikkében az aktivizmus eddigi útját áttekintve azt állapította meg, hogy a magyar aktivizmus nem hozta meg a várt eredményeket, mint ahogy az 1937. február 18-i kormánynyilatkozat eredményei is váratnak még magukra. Az évfordulóhoz ugyanis - Dzurányi szerint - „nem úgy érkeztünk el, ahogyan szerettük volna és igényeltük volna. Mert a jogszerzés útján csak kevés lépést tettünk előre, csak kis részleteredményekig jutottunk el. És kisebbségi problémáink nagyjában és általában ma is megoldatlanok”.648 Csomorékkal ellentétben azonban Dzurányi elsősorban nem Budapestet, sőt nem is Szüllőéket hibáztatta az eredménytelenségért, hanem a kormányzat elmaradt lépéseit: „Nekünk jogunk van tetteket várni, sőt követelni, mert mi tettekkel bizonyítottuk, hogy egyenes úton járunk. S amikor megőriztük gerinces magyarságunkat, ugyanakkor tudtuk állampolgári kötelességünket és nemcsak tudtuk, de példaadóan teljesítettük is.”649 643 K-64, 691 és 456res.pol/1936, NA, f. k. 1090. 225-1090-20. 8003/1936. 644 MOL, K-28, 47. cs. 89. t. 1937-P-15847; Magyar Újság, 1937. május 20., 4. 645 A katolikus magyar napilap alapításának sikertelen kísérletével kapcsolatban lásd bővebben Simon: Egy rövid, i. m. 90-91. 646 Magyarság, 1938, január 2., 3. 647 Magyarság, 1938. január 2., 2. 648 Magyar Újság, 1938. február 18., 1. 649 Uo.
