Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
A neoaktivizmus 151 A szociáldemokraták memoranduma szerkezetében és tartalmában is eltérő, a sérelmeket pontosabban megnevező, a követeléseket határozottabban és bátrabban megfogalmazó dokumentum volt.624 A gazdasági és szociális kérdéseket mellőzve három kérdéskörre összpontosítottak: az állampolgársági kérdés megoldására, a nyelvi kérdésre és a kultúrpolitikára. Követelték a rendezetlen állampolgárságúak ügyének azonnali megoldását, amelyhez mellékletként egy erre vonatkozó, mindössze 7 paragrafusból álló törvényjavaslatot is csatoltak. A nyelvi jogok kapcsán, Csomorék memorandumának a szellemiségén jócskán túllépve, nem csupán az érvényes törvények alkalmazását kérték számon: a memorandum azt is leszögezte, hogy az érvényes törvényi keretek nem elégítik ki a magyarság jogigényét, s ezek megváltoztatása alapvető követelménye a jogegyenlőségnek. A memorandumban azonban konkrétan csak azon hiányosságokat sorolták fel, amelyek törvénymódosítás nélkül is kiküszöbölhetők: számon kérték azt, hogy a hivatalok a magyar nyelvű beadványokra (noha a törvény a kisebbségi nyelvű választ is megkövetelné) csupán államnyelven válaszolnak, felrótták a vasút és a posta nyelvi gyakorlatát, amely állami vállalatok egyáltalán nem használnak magyar nyelvű nyomtatványokat és információs táblákat, s a bírósági tárgyalások sérelmes gyakorlatát is. Ugyanis „a magyar kisebbséghez tartozó felek ügyeiben, oly ügyekben, ahol a felek a beadványaikat, előterjesztéseiket magyar nyelven adják elő, ítélkeznek oly bírák, akik ezen nyelvből a szó szoros értelmében egyetlen szót sem értenek!”625 A memorandum terjedelmes harmadik részét az oktatással és kultúrával kapcsolatos követelések tették ki, köztük az elemi iskolák, a szakiskolák, a felsőoktatás problémáival kapcsolatosak, hogy magyar iskolákba csak magyar nemzetiségű tanárok neveztessenek ki, s a magyar iskolák tanfelügyelői magyarok legyenek. Hodža miniszterelnök az aktivisták nála tett látogatását kedvezően fogadta, sőt fölöttébb aktuálisnak nevezte, mert mint mondta, „a most kezdődő belpolitikai idény tele lesz kísérletekkel az irányban, hogy a kisebbségek helyzetét belpolitikai téren reformokkal rendezzék”.626 Majd arra kérte az aktivista vezetőket, hogy a közeli napokban a prágai hivatalában is keressék fel őt, ahol lesz alkalmuk a követeléseket részletesen is megbeszélni. Az aktivista sajtóban alig múlt el a Hodžánál tett látogatás fölötti lelkesedés, amikor a szeptember 20-án Pozsonyban vizitáló Beneš köztársasági elnök is fogadta a magyar aktivistákat. Ez az audiencia azonban inkább csak formális üdvözlőbeszédek (Csömör, Schulcz, Orbán Gábor, Beneš) sorozata volt, amelynek kapcsán a Magyarság (más érdemi történés híján) egyebek között arról számolt be, hogy az általa Beneš Edeként megnevezett köztársasági elnök örömtől pirosló arccal lépett a magyar aktivisták közé.627 624 A szociáldemokrata memorandum ismertetését lásd Csehszlovákiai Népszava, 1936. szeptember 13., 2-3. 625 Uo. 3. 626 Magyarság, 1936. szeptember 13., 1. 627 Magyarság, 1936. szeptember 27., 2.
