Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
Bevezetés
Bevezetés 13 A kutató, aki a két háború közötti szlovákiai magyar aktivizmust kívánja vizsgálni, meglehetősen nehéz feladatot vállal magára, hiszen a sajtóforrások feltáratlanok, a témát érintő memoárirodalom pedig jószerint egyenlő a nullával. A valódi gondot azonban az aktivista pártok saját levéltári fondjainak hiánya jelenti, amely miatt a kutatónak bizonyos mértékig a szerencséjére kell hagyatkoznia, hogy más gyűjteményekben - amelyek erre bármiféle esélyt adnak - a témára vonatkozó forrásokra bukkanjon. A korabeli csehszlovák rendőrség hihetetlen mértékű aktivitásának köszönhetően - hiszen mindenütt ott voltak, mindent megfigyeltek, mindent feljegyeztek - a korabeli magyar politikával kapcsolatban a csehszlovák belügyi fondok a legbeszédesebbek. Ez egyaránt érvényes a központi testületek iratanyagaira,13 illetve a rendőr-igazgatóságok pozsonyi és kassai iratanyagaira is.14 Nem túl nagy mennyiségben, de hasznos információk szűrhetők ki a témával kapcsolatban Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumának,15 illetve annak funkcióját 1928-tól átvevő Tartományi Hivatalnak16 a levéltári hagyatékából, mint ahogy a Külügyminisztérium III. szekciójának anyagából is.17 Azzal, kapcsolatban, hogy a csehszlovák politikai elit hogyan tekintett a magyar aktivistákra, hasznosan kutathatók még a Köztársasági Elnöki Levéltár anyagai,18 illetve a T. G. Masaryk Levéltár Masaryk és Beneš elnökre vonatkozó fondjai is.19 Az aktivisták egy része az első köztársaság bukását és az első bécsi döntést követően Nyugat-Európába emigrált. Velük kapcsolatban a Beneš vezette csehszlovák emigráció anyagát felölelő ún. londoni archívum20 anyagaiban találni elejtett megjegyzéseket. A Magyar Országos Levéltár meglehetősen gazdag iratanyaggal rendelkezik a két háború közötti szlovákiai magyar politikát illetően. Mivel azonban a hivatalos budapesti politika az ellenzéki magyar pártokkal épített ki szorosabb kapcsolatot, az aktivistákat pedig „nemzetárulóként” kezelte, velük a magyar külképviseleti szervek szinte semmiféle kapcsolatot nem tartottak fenn, így a prágai követség és a pozsonyi konzulátus amúgy részletező jelentései az aktivistákkal kapcsolatban meglehetősen adatszegények,21 s nem mindig megbízhatók. A levéltári források hiátusai jelentős mértékben felértékelik a korabeli sajtó szerepét. Mint tudjuk, a két háború közötti Csehszlovákiában a magyar nyelvű sajtó számszerűen nagy, műfajilag gazdag, politikailag differenciált volt, s ha csak az aktivista jellegű sajtót vizsgáljuk, akkor is mintegy féltucatnyi ilyen lapot találhatunk, miközben a csupán rövidebb ideig és csak regionális jelentőséggel bíró lapokat nem is számoltuk. Mivel az aktivista sajtónak egy külön alfejezetet szenteltem, a jelen helyen részletesebben nem foglalkozom vele, csupán felsorolásszerűen jelezem, hogy leginkább mely sajtótermékekre támaszkodtam a kutatásaim során. 13 A sok belügyi fond közül a leggazdagabb: Národní archív, Praha (a továbbiakban NA), fond Pfedsednictvo ministerské rady (f. PMR); NA, f. Presidium ministerstva vnitra, AMV 225 (AMV-PMV 225) 14 Slovenský národný archív, Bratislava (SNA), f. Policajné riaditeľstvo Bratislava (PR BA); Štátny archív Košice (ŠA K), f. Policajné riaditeľstvo v Košiciach (PR K). 15 SNA, f. Minister ČSR s plnou mocou pre správu Slovenska, 1918 - 1927. (MPS). 16 SNA, f. Krajinský úrad Bratislava (KÚ BA). 17 Archiv ministerstva zahraničných vécí České republiky (AMZV), f. III. sekce. 18 Archív Kanceláfe prezidenta republiky, Praha (AKPR), f. T-tajné, f. D-dúvemé) 19 Masarykúv ústav a Archiv AV ČR (AUTGM), f. T.G. Masaryk; f. E. Beneš 20 NA, f. Londínský archív (LA) 21 Magyar Országos Levéltár, Budapest (MOL), a Politikai osztály rezervált iratai (K-64), valamint a Politikai osztály iratai (K-63).
