Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
7. A MAGYAR AKTIVIZMUS ZSÁKUTCÁJA 7.1. A MAGYAR AKTIVIZMUS KÉSEI FELLÁNGOLÁSA AZ 1935-ÖS VÁLASZTÁSOK IDEJÉN Az 1929-es parlamenti választások idején, amely a baloldal előretörését hozta és ismét visszajuttatta a szociáldemokráciát a kormányba, még nem lehetett sejteni azokat a fordulatokat, amelyek a csehszlovák belpolitika előtt a következő években álltak. Ezek a változások több okra voltak visszavezethetők, gyökereik azonban az épp 1929-ben lavinaszerűen útjára induló gazdasági világválságban keresendők, amely alaposan átrajzolta Közép-Európa gazdasági, politikai és társadalmi viszonyait. A gazdasági válság nyitotta meg az utat a nácizmus agresszív terjeszkedő politikája előtt - amely Csehszlovákiát közvetlenül veszélyeztette -, s szintén a válság hatása eredményezte a csehszlovákiai pártok erőviszonyainak átrendeződését is. Az 1929-es választási eredmények még stabilitást és nyugodt parlamenti ciklust sugalltak, hiszen a kormányon lévő polgári koalíció ugyan meggyengült, ám a Csehszlovákia addigi centralista és a csehszlovakizmus ideológiájára épülő rendszerét fenntartani akaró pártok súlya az előző választásokhoz képest mérsékelten emelkedett. A CSKP által képviselt szélsőbal jelentős visszaesést könyvelt el, hasonlóan a Szlovákia autonómiájáért küzdő Hlinka Szlovák Néppártja (HSĽS), a cseh szélsőjobb pedig továbbra is gyenge és erőtlen maradt. A szudétanémet szavazók között ugyanakkor a húszas évek gazdasági prosperitásának köszönhetően - amelyből a fejlett iparral rendelkező Szudéta-vidék nem is keveset profitált - az előző választásokhoz képest is tovább nőtt az aktivista szavazók tábora. A választások eredményeként az addigi jobboldali „úri koalíciót” egy a balközép és jobbközép pártjait magában foglaló széles koalíció váltotta fel, amelyben a kormányfői tisztség továbbra is az Agrárpárt kezében maradt, s amelyben két szudétanémet aktivista párt, a német szociáldemokraták (DSAP) és a német agrárok (BdL) is helyet kapott. A választások eredményei látszólag a csehszlovák állam erejét, a csehszlovák berendezkedés életképességét igazolták, ám ezt a még ugyanebben az évben kirobbant gazdasági válság gyorsan zárójelbe tette. A válság Csehszlovákiát viszonylag későn érte el, ám ennélfogva a belőle való kilábalás is későbbre tolódott, mint a szomszédos Németországban vagy a nyugati demokráciákban. A recesszió Csehszlovákiában 1933 végén, 1934 elején érte el mélypontját, a kilábalás látható jelei pedig csak 1935 elején mutatkoztak. Az ipari termelés visszaesése, amelynek indexe 1933-ban csupán az 1929-esnek az 59%-át érte el, különösen erős volt az exportra termelő ágazatokban (üvegipar, porcelánipar), valamint a nehéziparban, amelynek nem kis része a szudétanémet régiókban összpontosult. A magas munkanélküliség, a csökkenő reálbérek és a válság egyéb következményei mély szociális válságot eredményeztek, amelynek hatására egymást érték a sztrájkok és a demonstrációk. Ezek mögött leginkább az ekkorra a bolsevizálódás folyamatán már keresztülesett és a gazdasági helyzetet saját népszerűségének erősítésére jól kihasználó kommunista párt állt. A sokszor törvénytelenül szervezett sztrájkok és demonstrációk ellen a csehszlovák rendfenntartó erők szokatlan durvasággal léptek fel s lőttek
