Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
4. A baloldali alternatíva
A magyar szekció helyzete az országos szociáldemokrata pártban 107 Kezdetben úgy tűnt, hogy ezek az elvárások teljesülni is fognak, hiszen az 1927 második felét illető rendszeres kassai belügyi jelentések arról számolnak be, hogy egyre többen állnak át a kommunistáktól a szociáldemokratákhoz. „A városi munkásság többsége amúgy is magyar anyanyelvű, s a magyar elvtársak jobban felkészültek, politikailag öntudatosabbak. Ennek is köszönhető, hogy Kassán egyre jobbak a párt kilátásai”457 - jegyezte meg az egyik ilyen jelentés. A várt átrendeződés azonban mégsem következett be, az pedig, hogy a magyar szociáldemokrata vezetők egyre erősebb pozíciókat építettek ki maguknak a kassai vezetésen belül, a szlovák elvtársak féltékenységéhez vezetett, s konfliktusokat generált a helyi pártvezetésen belül.458 Nem beszélve azokról az ellentmondásokról, amelyek a nemzetiségi kérdés rendezését illetően a magyar és a szlovák párttagok között feszültek. Pedig a magyar szociáldemokrácia önfeladására viszonylag a legjobb időben került sor, hiszen az 1926 őszétől a kormánykoalíción kívülre került CSDSD-nek nem kellett vállalnia a felelősséget a kormány cselekedeteiért, s ezáltal a nemzetiségi kérdést illetően „könnyebben lehetett nagyvonalú”. Ennek egyébként mutatkoztak is jelei, bár a változások inkább csak a felszínt súrolták. Ezt igazolja a csehszlovákiai szociáldemokrata pártok 1928. január 28-29-én Prága Smíchov nevű negyedében megrendezett első és egyetlen közös kongresszusa is, hiszen az ott létrejött látványos egyetértés csak úgy alakulhatott ki, hogy a kongresszus leginkább a szociális kérdésekkel foglalkozott, a nemzetiségi kérdés viszont alig került napirendre.459 Nem csoda, hogy bár a kongresszus a maga idejében fontos, az egységes baloldal kialakulása felé tett lépésnek látszott, ám a folyamat megrekedt. Ha a kongresszus résztvevőinek összetételét megvizsgáljuk, érzékelhetjük azokat a hátrányokat is, amelyek a magyar szociáldemokrácia önfeladásából származtak, hiszen míg a német, lengyel és kárpátaljai szociáldemokrácia önálló szubjektumként vehetett részt az eseményen, addig a magyar szociáldemokraták csak a csehszlovák pártdelegáció tagjaiként. így a 447 küldöttből 270 volt csehszlovák nemzetiségű, 194 német, 8 lengyel, 5 ruszin és csupán 4 magyar.460 Nem véletlen tehát, hogy a kongresszusról mindenki csak cseh-német kongresszusként beszélt,461 s a rendezvény tulajdonképpen csak a csehszlovák és német szociáldemokrácia közeledése szempontjából volt fontos. Bár Schulcz is felszólalt, a magyar kisebbség gondjairól nem beszélt, hanem a csehszlovák szociáldemokráciával való „egyesülést” dicsérte, s a szlovákiai közállapotok elmaradottságát bírálta.462 A kongresszuson létrehozták a Csehszlovákiai Szociáldemokrata Pártok Közös Bizottságát, abba azonban magyar nemzetiségű személy nem került be. Annak legjobb fokmérőjét, hogy Prága szempontjából mennyire volt eredményes a magyar szociáldemokrácia beolvadása az országos pártba, a választási eredmények jelentik. Még akkor is, ha a csehszlovák szociáldemokráciára leadott magyar szavazatok számát lehetetlen pontosan meghatározni. Az 1929-es előrehozott parlamenti választásokat a csehszlovák szociáldemokrácia bizakodással várta, hiszen ellenzéki pozícióból hálásabbnak bizonyult politizálni, s a kommunista propagandával is jobban fel tudták venni a versenyt. Némi remény a magyar szekció előtt is felcsillant, hiszen Schulcz az érsekújvári, Borovszky pedig a kassai választókerületben 457 NA, f. AMV-PMV 225. k. 455. 225-455-5. 458 Uo. 459 Vö. Hahn. Fred: Die deutsche sozialdemokratische partéi im Tschechoslowakischen Staat. Von Negativismus zum Aktivismus. In Haustein, Ulrich-Strobel, V. Georg-Wagner. Gerhard (Hrsg.): Ostmitteleuropa. Berichte und Forschungen. Stuttgart, Klett-Cotta. 1981, 359. 460 Sátor: Némecká, i. m. 27. 461 Manfred: Deutsche 3, i. m. 46. dok.. 123. 462 Csehszlovákiai Népszava, 1928. február 15., 1-2.
