Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
Előszó
8 Előszó 1938 szlovák olvasata nem kis átalakuláson ment keresztül az utóbbi időkben, hiszen a korábbi csehszlovák szempontok mára már erőteljesen a háttérbe szorultak, s a mai szlovák történetírás számára 1938 sokkal inkább a szlovák autonomizmus győzelmét, mint München veszteségét jelenti. Ebből a szempontból a szlovák munkák alapvetően a belpolitika szempontjából közelítenek a témához, s 1938-at a prágai centralizmussal folytatott húszéves küzdelem betetőzéseként értékelik, miközben a prágai centralizmussal vívott szlovák küzdelem mellett a cseh-német viszály és maga München is zárójelbe kerül. Noha a szlovák autonómia kérdése bizonyos tekintetben még az első bécsi döntés témáját is felülírja, a november 2-i döntés természetesen központi motívuma az 1938-cal foglalkozó szlovák munkáknak. Igaz, a hangsúly ebben a kérdésben a külpolitikai szempontokra helyeződik át, a magyarok kérdését nem folyamatában, hanem abból kiragadva, csupán a müncheni egyezmény folyományaként vizsgálják, s míg a szlovák mozgalmakat illetően nem takarékoskodnak a prágai politika bírálatával, a magyar kisebbség helyzetét illetően nem látják a republika korlátáit. A csehen és szlovákon kívül 1938-nak van egy erős és meghatározó német olvasata is, amely folyamatos diskurzusban áll a cseh munkákkal. A német hangsúlyok - magától értetődő módon - a szudétanémet kisebbség jogállása köré összpontosulnak, bár épp a szudétanémet törekvések jogosságának megítélésében nagy kilengéseket is mutatnak. Az utóbbi évek intenzív cseh-német szakmai párbeszédének a következtében azonban a két nemzeti historiográfia - legalábbis a mainstreame - egyre közelebb került egymáshoz. Az Egy rövid esztendő krónikája a fenti olvasatok mellé egy további szempontot, az 1938- as csehszlovák válság szlovákiai magyar történetét kívánja a diskurzusba beemelni. Ezzel egyfajta hiátust is be kívánok tölteni, hiszen 1938 magyar olvasata eleddig leginkább az első bécsi döntés körüli vitákra összpontosított, amely megközelítésben a szlovákiai magyar közösség csupán mint a bécsi döntés tárgya jelent meg. Ezt a szemléletet meghaladva az Egy rövid esztendő krónikája figyelme középpontjába a szlovákiai, vagy ahogyan 1938-ig inkább nevezték, a szlovenszkói magyarok bécsi döntést megelőző sorsát és ’38-as magatartását kívánom helyezni. Nem kiragadva azonban az első Csehszlovák Köztársaság történetének folyamatából, hanem annak koordinátái közé helyezve, közben a szlovenszkói magyarok története első húsz évének a mérlegét is megvonva. Az első Csehszlovák Köztársaság viszonyai között a csehszlovákiai magyarság az ország két különálló tartományában, Szlovákiában és Kárpátalján élt. Elsősorban abból eredően, hogy ez a két térség jelenleg is két külön állam része, a mai szakirodalom egymástól elkülönítve vizsgálja a szlovákiai és a kárpátaljai magyarok történetét. Mivel ezt a megoldást az is erősíti, hogy az első köztársaság idején maguk a kárpátaljaiak voltak azok, akik mindig is hangsúlyozták Szlovenszkótól való különállásukat és ellenérzéseiket minden onnan érkező egyneműsítő, beolvasztó törekvéssel szemben, a jelen könyv - noha magam is érzem ennek a leszűkítő értelmezésnek a hiányosságait - csupán a szlovákiai magyarokkal foglalkozik, s csak a legszükségesebb esetekben tér ki a kárpátaljai párhuzamokra. A szlovákiai magyar kisebbség sorsáról e munkában felvázolt kép természetesen számos tekintetben felesel az eddigi (nem csupán a szlovák) szakirodalom megállapításaival, amely diskurzusnak a sarokpontjait az alábbiakban látjuk:- Anélkül, hogy az első köztársaság demokratikus voltát zárójelbe kívánnánk tenni, az eddiginél árnyaltabban kívánjuk láttatni annak viszonyát a szlovákiai .magyarsághoz.- A sok esetben csupán áldozatként megrajzolt kisebbség helyett egy viszonylag teljes értékű életet élő kisebbségi közösség sorsát kívánjuk felvázolni.
