Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
76 A jubileumi év felszámolását. Követeléseik a korábbi szimbolikus célok helyett olyan pontokat tartalmaztak, amelyek elsősorban a gazdasági válság által hatványozottan sújtott német kisebbség gazdaságiszociális helyzetét javították volna, s ezáltal távol tarthatták volna azokat a nemzetiszocializmus csábításától. Milan Hodža kormányfő felismerve a neoaktivizmusban rejlő lehetőséget, támogatni kezdte Jakschékat, s a kormány 1937. február 18-án nyilatkozatot adott ki a nemzetiségi kérdés rendezéséről. A nyilatkozat tulajdonképpen a neoaktivisták követeléseinek elfogadását jelentette, s többek között a gazdasági válság által sújtott német területek szanálását, a közigazgatás német hivatalnokokkal való feltöltését, az addiginál méltányosabb nyelvi politikát, a sérelmek kivizsgálását ígérte.192 A kormány és a neoaktivisták megegyezése valójában azonban nem is azon alapult, amit a kormánynyilatkozat megígért, hanem sokkal inkább azon, ami a nyilatkozatba nem került bele - vagyis azon, hogy a német neoaktivisták lemondtak az autonómia bármiféle formájának követeléséről. Márpedig épp az autonómia volt az, ami akkor már a gerincét képezte Szudétanémet Párt politikájának, s amely céllal feltehetően a német lakosság nagy többsége egyetértett. Annak ellenére azonban, hogy a február 18-i kormánynyilatkozatban meghirdetett új politika megkerülte a legkényesebb témákat, gyakorlati eredményei csak lassan jelentkeztek, miközben a cseh közigazgatás - amelyet egzisztenciálisan is érintett - igyekezett elszabotálni azt. Bukását azonban mégsem ez, hanem az időfaktor okozta, hiszen mire eredményei beértek volna, addigra Csehszlovákia már a szétesés szélére került. Az 1935-ös választásokat követően a magyar kisebbség ügye is új lendületet kapott, noha korántsem olyan mértékben, mint a szudétanémetek esetében. Egyrészt azért, mivel ezek az évek az EMP esetében korántsem hoztak olyan előretörést, mint az SdP számára, másrészt azért, mivel a magyar aktivizmust sem lehet egy lapon említeni a németek hasonló mozgalmaival. Az 1935-ös parlamenti választások eredményét, majd az OKP és MNP következő évi egyesülését ugyan a magyar egység jeleként interpretálta a magyar ellenzék, ez azonban korántsem volt reális értékelés, hiszen a kommunisták és az aktivisták továbbra is jelentős bázissal rendelkeztek a magyarok között. Sőt az 1935-ös választásokon a Köztársasági Republikánus Párt (Agrárpárt) és a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt magyar szekcióiba tömörült aktivisták az általuk megszerzett 65-70 ezer szavazat193 révén addigi történetük legnagyobb sikerét érték el, s a centralista csehszlovák pártok listáin 3 szlovákiai magyar politikus is bekerült a nemzetgyűlés képviselőházába. Ezt a sikert meglovagolva a magyar aktivisták 1936-tól az addiginál látványosabb politikával léptek fel, amelynek a célja az volt, hogy a hazai és a nemzetközi közvéleményt is meggyőzzék arról, hogy hiába egyesültek a nemzeti pártiak és a keresztényszocialisták, a szlovákiai magyarság többsége az aktivizmus mögé sorakozik fel, így a kormányzatnak elsősorban velük egyeztetve kell a magyarság problémáit orvosolni. Ez - nyilván nem véletlenül-összhangban volt Hodža terveivel, aki a nemzetiségi politikáját elsősorban a neoaktivizmussal való kooperációra kívánta építeni. A magyar aktivizmus esetében azonban a szudétanémethez hasonló neoaktivizmusról nehéz beszélni, hiszen az aktivista politika húzónevei továbbra is a már elhasználódott Csömör és Schulcz voltak, akiknek eleve kevés esélyük volt megújítani a magyar aktivizmust. Újnak csupán politikájuk tálalása volt tekinthető, ami elsősorban a jó színvonalú aktivista lapnak, a Magyar Újságnak volt köszönhető, illetve az is újdonságnak számított, hogy a szudétanémet neoaktivizmushoz hasonlóan a magyar aktivisták is egyre hangosabban artikulálták a kisebbségi gondokat. 192. Beneš, Edvard: Pamëti 1. Mníchovské dny. Praha, Academia, 2007. 156. Vo. Kárník, Zdenëk: České zeme... 3. i. m. 82. 193. NA ČR Praha, f. PMV-AMV 225, k. 1454. bez čísla.
