Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
68 Húsz év után 20. Sőt mi több - jelen ismereteink szerint -, még a szlovákiai magyar elit sem rendelkezett pontos elképzelésekkel egy újabb impériumváltás mikéntjéről. Legalábbis ilyen elképzeléseket vagy terveket tartalmazó memorandum eddig nem került elő, ami egyben azt is jelzi, hogy 1938-ig a szlovákiai magyar politika számára nem volt aktualitása a kérdésnek, s nem is volt egy ilyen fejleményre felkészülve.172 21. Noha a két háború közötti éveknek a revízió reményétől áthatott időszakában a szlovákiai magyar közösség megteremtésének célja nem válhatott általánosan elfogadott programmá, a közösségépítés nyomai mégis világosan kirajzolódnak. A hosszú távú (revíziós) politikai célkitűzések jegyében a szlovákiai magyar társadalmi program központi fogalma a túlélés volt. Ám a mindennapokban mégis helyet kaptak az önszerveződés feladatai, amelynek igénye a már jelzett generációs különbségeken kívül korszakonként is eltérő intenzitással jelentkezett, miközben leginkább az „új arcú magyarok” mozgalmának a fellépése idején - a húszas évek végén és a harmincas évek első felében - volt kézzelfogható. S bár a harmincas évek második felére már a nemzeti összezárkózás igénye erősödött meg, a szétfejlődés ténye (vagyis a kisebbségi társadalmak távolodása az anyaországitól) a szlovákiai magyar értelmiség számára nyilvánvaló volt. Elmondható tehát, hogy a mintegy 800 kilométer hosszú és negyven-hatvan kilométeres sávon élő, valamint önálló regionális hagyománnyal és tudattal korábbról nem rendelkező173 szlovenszkói magyar „kényszerközösség” húsz év alatt ugyan még nem vált „akarati közösséggé”174 — inkább csak sorsközösségként működött -, ám a szlovenszkói magyar identitás formálódása a „felvidéki szellem” ellentmondásoktól sem mentes kultuszában, illetve a bécsi döntés utáni reintegráció nehézségeiben mégis jól kimutatható. 22. A gazdag művelődési élet, a sok egyesület, az autonóm sportélet, a magyar nyelvhasználat lehetőségei, a falusi magyar élettér érintetlensége és a kisvárosi magyar világ ereje, illetve az, hogy a magyarság még az olyan nagyvárosokban, mint Pozsonyban és Kassán is jelentős társadalmi és gazdasági pozíciókkal rendelkezett, lehetővé tették egy „csehszlovák valósággal” párhuzamosan megkonstruált szlovákiai magyar világ működését, s egy viszonylag teljes kisebbségi élet megélésének lehetőségét nyújtották a korabeli szlovákiai magyar közösség tagjainak számára. 172. Talán nem véletlen, hogy a romániai magyar elit is csupán az 1938-as csehszlovákiai események hatására fogalmazta meg ilyen elképzeléseit (lásd például Paál Árpád vagy Balázs András idevágó memorandumait). Vö. Uo. 246-255., ill. Bárdi Nándor: Javaslatok, modellek az erdélyi kérdés kezelésére. A magyar elképzelések 1918-1940. In Uő (szerk.): Konfliktusok és kezelésük Közép-Európában. Technikák és hagyományok. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2000, 137—181. 173. Filep Tamás Gusztáv: Föderáció, nacionalizmus és demokrácia Borsody István gondolkodásában. In: Uő: A hagyomány..., i. m. 301. 174. Vö. Szarka László: „Nádi élet”, „eltűnt gondolatok”. Szlovákiai magyar önértelmezések az első bécsi döntés idején. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2007, 3. sz. 60.
