Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A nemzetileg elfogult demokrácia valósága 63 losan használni lehessen, az utcanevek megjelölésének nyelvét pedig a községi képviselőtestületre bízta.155 A másik oldalon viszont megtiltotta olyan köztéri elnevezések használatát, amelyek nem illeszkedtek a csehszlovák történelemhez és a köztársaság külkapcsolataihoz, vagyis kitiltotta a közterekről a magyar lakosság történelmi múltját, jelentősen megsértve ezzel annak nemzeti önbecsülését. A szlovákiai magyar lakosság számára jelentős gazdasági károkat és ezáltal társadalmi és politikai pozícióvesztést okozott a kormányzat, illetve a közigazgatás alsóbb szintjein érvényesülő nemzeti alapú protekcionizmus,156 amelynek következtében a koncessziókat, jól fizető megrendeléseket rendszerint cseh és szlovák vállalkozók kapták, a földreformot pedig erőteljes nacionalista szempontok alapján hajtották végre. A magyar kisebbség számára a legnagyobb gondot mégis az a bizalmatlanság jelentette, amely az állami szervek részéről a magyarokat kollektive kísérte, s amely következtében a cseh-szlovák többség a magyar nemzeti érzelmek bármiféle kinyilvánítását irredentizmusként értékelte, s hivatalból üldözte. így nem lehetett magyar nemzeti színeket, magyar zászlót kitűzni, a magyar himnuszt énekelni, március 15-ét vagy augusztus 20-át ünnepelni. Azokat, akik mégis megpróbálták, a hatóságok kemény szigora kísérte; egy-egy himnuszéneklés fejében akár néhány hetes börtönbüntetést is ki-ki osztottak.157 Prága felfogásában „a nemzetiségek jogainak alapvető feltétele azok feltétel nélküli lojalitása volt az állam iránt,”158 vagyis parancsszóra, az egyenlő bánásmód gyakorlata hiányában várták a kisebbségek lojalitását. Addig azonban a magyarokat eleve illojálisnak tekintették, aminek következtében számos tekintetben másodrendű állampolgárként kezelték őket. Magyar ember közhivatalt csak elvétve tölthetett be,159 sőt ez a bizalmatlanság odáig ment, hogy a Vasútügyi Minisztérium egy 1935-ben megfogalmazott körlevele szerint még a határövezet vasútállomásain működő restiket sem lehetett állami szempontból megbízhatatlan személyeknek (s a magyarok annak minősültek) bérbe adni, illetve a bérlők is csak megbízható személyeket alkalmazhattak az ilyen vasúti éttermekben.160 Ahhoz, hogy bármely magyar nemzetiségű állampolgárt állami szempontból megbízhatatlannak tekintsenek, s így alkalmazását a közigazgatásban vagy a stratégiai jelentőségű üzemekben elutasítsák, a hatóságoknak nem kellett komolyabb okot keresniük. A kisebbségi pártok által sokat és okkal bírált 131/1936. sz., az állam védelméről szóló törvény ugyan kimondta, hogy annak, hogy valakit állami szempontból megbízhatatlannak nyilvánítsanak, nem lehet oka az illető nyelvi vagy vallási hovatartozása, a gyakorlat azonban mégis mást mutatott. így a rozsnyói bányavállalat 1937-ben átvilágított bányászából 28 alkalmazottat minősítettek csak azért „megbízhatatlannak”, mivel magyar nemzetiségűek voltak.161 Esetükben tehát az sem volt elegendő, hogy büntetlen előéletűek voltak, hogy semmiféle államellenes cselekedet ügyében nem indult ellenük vizsgálat, s többségük a szociáldemokrata párt tagja volt: nemzetiségi hovatartozásuk felülírta ezeket a szempontokat. A hatóságoknak e kérdéshez való hozzáállását P. 156. Arra, hogy ez Kassa megyében hogyan működött, lásd Dulovič, Erik: Realizácia štátnej politiky županov Košickej župy v rokoch 1923-1928. Historický časopis, 2005. 4. sz. 659-695. 157. NA ČR, f. AMV-PMV 225, k. 818, 176/1930.prez; A csehszlovák államnak a magyar nemzeti ünnepekhez való viszonyával kapcsolatban lásd Simon Attila: Maďarská komunita, štátna moc a 15. marec v období prvej Československej republiky. Kézirat. 158. SNA, f. PR BA, k. 223, Mat. 47/2 159. Lásd a 8. táblázatot 160. NA ČR, f. AMV-PMV 225,' k. 1043, 2631/1935.prez. 161. Szöllösová, i. m. 199.
