Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyarok politikai és kulturális pozíciói 47 során az addig magyar nyelvű oktatási intézmények sorát változtatták az egyik napról a másikra szlovák nyelvűvé, számos sérelmet is okozott a magyar kisebbségnek, hiszen alkalmat nyújtott a magyar nyelvű oktatás elleni frontális támadásra is. Az egyik oldalon tehát azok a pozitívumok állnak, amelyek az első világháború utáni európai oktatást általában jellemzik: az oktatási infrastruktúra modernizálása (új és modern iskolaépületek, iskolai könyvtárak, iskolarádió stb.), az oktatás tartalmi és formai demokratizálása, a másik oldalon viszont a magyar iskolákat sújtó nemzetállami intézkedések. így a magyar iskolák sorának indokolatlan betiltása, a magyar szellemiség kitiltása a magyar iskolákból, a magyar tanfelügyelők teljes hiánya, a magyar nyelvű felsőoktatás felszámolása. Különösen erősen érvényesültek a csehszlovák nemzetállami törekvések az oktatás tartalmát illetően. A történelemtankönyvek egy olyan nem létező „csehszlovák múltat” igyekeztek a magyar diákok fejébe sulykolni, amelyben a magyarok csak a felsőbbrendű szlávok barbár ellenségeként jelentek meg,103 s amelyben a történelmi fejlődés csúcsán a demokratikus csehszlovák állam és annak idealizált államelnöke, T. G. Masaryk állt. A középiskolák igazgatói többnyire szlovákok voltak, mint ahogy szlovák nemzetiségű volt a magyar középiskolákban oktató tanárok egyharmada is. Az iskolákból a magyar nemzeti eszme teljesen ki volt tiltva, a magyar nemzeti ünnepekről nem lehetett megemlékezni, miközben Masaryk vagy Beneš elnök születésnapja mellett kötelezően meg kellett ünnepelni a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának évfordulóját vagy épp a két kisantant állammal, Romániával és Jugoszláviával fenntartott barátságot is. A magyar oktatás helyzetének megítélésében alapvető jelentősége van a mennyiségi mutatóknak, amelyek alapján akár megnyugtatónak is mondhatjuk a szlovákiai magyar oktatás helyzetét a harmincas évek második felében. Legalábbis igaz volt ez az elemi iskolai oktatásra, hiszen az 1937/38-as iskolai évben a Szlovákiában összesen működő 4 297 elemi iskolából és az azokban tanuló 529 731 diákból 754 volt a magyar iskolák száma, amelyekbe összesen 85 507 tanuló járt. Vagyis a magyar iskolák az összes elemi iskola 17,5%-át, a magyar elemiben tanulók pedig az összes elemista 16,1%-át tették ki, ami nagyjából megfelelt a szlovákiai magyarság 1930-ban kimutatott 17,3%-ának.104 Igaz, ezt a képet némileg árnyalja, hogy a magyar iskolák többsége felekezeti iskola volt, míg a szlovák iskolák többsége állami intézmény, amelyek jobb anyagi háttérrel rendelkeztek. Szintén fontos szempont az is, hogy a magyar nyelvterületen megnyitott s az állam vagy a Szlovák Liga bőséges dotációjából fenntartott szlovák nyelvű iskolák egyik hol nyíltan bevallott, hol takargatott célja a magyar diákok átcsábítása volt, ami a magyar falu szegényebb rétegeit illetően nemegyszer sikeresnek is mutatkozott. Ennek is köszönhető, hogy az 1937/38-as iskolaévben a magyar nemzetiségű elemisták 9,4%-a már nem magyar nyelvű iskolába járt. A népiskolai oktatás felsőbb szintjét alkotó polgári iskolák esetében azonban már rosszabb volt a helyzet. Szlovákia 232 polgárijából ugyanis csak 21 (9%) volt a magyar tanítási nyelvű, a 71 272 polgári iskolát látogató diákból pedig csak 6 216 (8,7%) látogatott magyar iskolát. Igaz, a polgári iskolák leginkább városokban működtek, s a magyar lakosság döntő többségében falusi környezetben élt, ám a fentebb jelzett aránytalanság mégis szembeötlő. Főleg úgy, ha tudjuk, hogy olyan magyar jellegű városokban, mint Dunaszerdahely, Párkány vagy Szepsi, a 103. A két háború közötti szlovákiai történelemtankönyvekkel kapcsolatban lásd Findor, Andrej: Ako fungujú „národné dejiny”: reprezentovanie „kultúrnej nadradenosti” a vytváranie etnických hraníc v slovenských učebniciach dejepisu (1918-1938). In Findor, Andrej-Dráľ, Peter (eds.): Ako skúmať národ. Deväť Štúdií o etnicite a nacionalizme. Brno, Tribun EU. 2009, 106-130. 104. Zprávy Státního úradu štatistického. Ročník XIX. 1938. Praha, Štátni úfad Štatistický, 1938, 36-37, 46.
