Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
42 Húsz év után kívül a korabeli szlovenszkói magyar művelődés gazdagságát olyan további szervezetek és intézmények is bizonyítják, mint a Szlovenszkói Magyar Dalosszövetség, a Pozsony és Kassa központú magyar színjátszás, a rendkívül sokszínű képzőművészeti élet stb. A sokszínűség és gazdagság azonban nem feltétlenül jelentett színvonalasságot, sőt a csehszlovák államhatalomnak a szlovákiai magyarságot a trianoni Magyarországtól erőszakosan elszigetelni akaró politikájának is köszönhetően a szlovákiai magyar kultúrát inkább a provincializmus, a modem irányzatoktól való elzárkózás,92 sőt sokszor a dilettantizmus jellemezte. S ezen még az olyan - az aktivisták és baloldaliak által szívesen hangoztatott - hangzatos és a valósággal nem feltétlenül egyező megállapítások sem változtattak, amelyek szerint a korabeli szlovenszkói magyar kultúra demokratikusabb és európaiabb volt, mint a magyarországi. S hogy a provincializmus nem csupán az utókor bélyege, azt Szvatkó Pálnak egy 1933-ban keltezett írása is tanúsítja: Néhány kificamítható statisztikai adatra épített szemfényvesztő beállítás nem változtathat a sajnálatos valódi helyzeten: a szlovenszkói magyar kulturális élet nyomorult kis sarokba lódított, elhanyagolt, kétségbeesett kibontakozási kísérleteket végző, föl-fültörő, le-lebukó kulturális élet, amely pénz és segítség nélkül, könyvek nélkül, vezetők nélkül, óriási politikai gátlásokkal küzdve, minden megnyilatkozástól letiltva (lásd a magyar írók és művészek szereplésének sorozatos betiltását) keservesen vegetál Szlovenszkón, és a helyzeten a Magyar Tudományos Társaság sem segíthet, mert nincs módja hozzá,”93 A kulturális szervezetek sokszínűségével szemben a korabeli szlovenszkói magyar tudományos élet már az első pillantásra is szegényesnek tűnt. Ennek okát elsősorban az intézményi háttér hiányában kell látni, hiszen önálló magyar felsősoktatási és akadémiai intézetek nélkül önálló tudományosságról nehéz lett volna ábrándozni is. így maradtak az - elszórt - egyéni teljesítmények, illetve a tudományos intézményrendszert pótolni kívánó, de ennek a szándéknak megfelelni nem tudó, tudományossággal is foglalkozó társaságok, szervezetek, önképzőkörök. Az egyetlen reményteli kísérletnek a köztársasági elnök nagylelkű személyes adományából 1931-ben létrehozott Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság számított, ám a közkedvelt nevén Masaryk Akadémiának nevezett intézmény nem tudta betölteni a neki szánt szerepet. A szlovenszkói magyar közélet és tudományosság jelentős része eleve idegenkedett az aktivista színezetű kezdeményezéstől, miközben a Masaryk Akadémia renoméját az intézmény keretei között folyó, olykor a dilettantizmustól sem mentes munka sem növelte. Schubert Tódor 92. Lesújtó képét adta ennek a magaratásnak egy Dunaszerdahelyen elhangzott és az Új Életben leközölt előadásában a korszak egyik meghatározó kultúrszervezője, Schubert Tódor. Vö. Schubert Tódor: A magyar egyesületek szerepe Szlovenszkón. Új Élet, 1937, 8. sz. 357-358. 93. Szvatkó Pál: A félreértett „újarcú magyarság”. In Uő: A változás élménye..., i. m. 114-115.
