Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
Függelék
Függelék 281 Az a törvényjavaslat, amely ma itt a Háznak az asztalán fekszik, a történelem perspektívájába beállítva, egészen kis jelentőségű törvényalkotás. De hogyha megvizsgáljuk ennek a törvényalkotásnak természetét, akkor meg kell állapítanunk, hogy itt is konzekvens maradt a parlament egy bizonyos irányhoz, amely irány azt jelenti, hogy terheket rakunk a polgárok vállaira, konzekvensen mindig nagyobb és nagyobb terheket. Mert nem emlékszem, tisztelt képviselőház, olyan törvényjavaslatra, amelyik a polgárok terheinek enyhítését javasolta volna ez előtt a Ház előtt. Az illeték-egyenérték tulajdonképpen Mária Terézia korából származó adóügyi javaslat és adóügyi törvény volt. Más volt a joggyakorlat bizonyos mértékben a régi Magyarországhoz tartozott területen és más a történelmi országokban. Ez a javaslat unifikálni kíván. De hogyan unifikál? Olyan módon, hogy átveszi mindegyik földrajzi országrészből azt a jogfolytonosságot és azt a jogrendszert, amelyik nagyobb terhet jelent az adófizető alanynak. A Szlovenszkón és Kárpátalján bevezetett magyar adóügyi rendszer magasabb kulccsal dolgozott, de kisebb volt a törvénynek terjedelme. A történelmi országokban, ellenkezően, kisebb volt a kulcs, de annál általánosabb volt magának az adótörvénynek a terjedelme. Most a kettőt úgy unifikálják, hogy átveszik a magasabb kulcsot és átveszik a jogi kiterjesztést. Ilyen körülmények között az unifikáció eredménye egy minden tekintetben magasabb adózásnak jellegét adja, ami súlyos terhet jelent elsősorban a községekre. Szlovákiában és Kárpátalján a községi jellegű vagyon mentes volt az illeték-egyenértéktől. Ezen uj törvényjavaslat értelmében ezen a területen is meg fogják külön adóztatni azt a községi vagyont és azokat a községeket, amelyek saját háztartásukat már eddig is alig voltak képesek egyensúlyban tartani. Ilyen körülmények között, amit a szanációs alapokból a községek kapnak, azt a másik kezükből kiadják. Circulus vitiosus ez, aminek tulajdonképpen csak államfiskális értelme van, ellenben az adózó alanyra jogilag nincsen tekintettel. Ezt a törvényjavaslatot a magam részéről és pártunk nevében el nem fogadhatom. A miniszterelnök úr múltkori rádióbeszédében, amiről egyébként az a véleményem, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha ez a beszéd itt, a parlament fórumán hangzott volna el, azt a kijelentést tette, hogy kodifikálni fogják, rendszerbe fogják foglalni az eddigi kisebbségi jogokat és bizonyos mértékben ki is fogják terjeszteni. Azt hiszem, hogy titokban egyetért velem a Ház minden egyes képviselője, hogy lényegében véve a köztársaság bel- és külpolitikai egyensúlyának kérdése nagyban függ ennek a javaslatnak a tartalmától. Már most, elöljáróban, meg kell állapítanom azt, hogy ez a javaslat csak akkor tud majd bizonyos egyensúlyozási feladatot megvalósítani, ha új utat mer vágni ott, ahol az előítélet, a félrevezetettség és hamis délibábok kergetése a tiszta horizontot eltakarták. Mert, tisztelt képviselőház, egy ábrándot már sírba tett a történelem. Ez az ábránd a csehszlovák nemzeti államnak a gondolata. Tisztában kell lennünk ma már ezzel és a csehszlovák politikai közvéleménynek is nyugodtan mea culpát kell mondania, amikor elmondja velünk együtt, hogy ez az állam nem a csehek és szlovákok állama, hanem az itt lakó összes nemzetek, a cseh, a szlovák, a német, a magyar, a ruszin és lengyel nemzetek és nemzetcsoportok közös állama. Alkotmányában, minden törvényalkotásában ezt a tudatot kellett volna hordoznia. A demokrácia, amelyről azt hitték, hogy amalgamizálni lesz képes a nemzeti jellegű ellentéteket, háromféle eredményt produkált. Az első, hogy megosztotta az államvezető cseh nemzetet, a második, hogy a kommunizmust nagyra növelte és a harmadik, hogy a kisebbségek organizációit összeforrasztotta. Tisztelt képviselőház, ne csodálkozzunk ezen, mert ez természetes fejlődés volt. Akik elsősorban élvezték a jót, akik mindenütt az első vonalban álltak, amikor kapni kellett, ezeknek nem volt szükségük önvédelemre, ezek önző érdekeik szerint
