Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
208 A várakozás hetei. 1938 októbere Miután az október 12-i tárgyalónapon a szlovák fél először csak Dél-Szlovákia autonómiáját javasolta, majd a Csallóközt ajánlotta fel, az első érdemi szlovák javaslat csupán másnap, október 13-án került az asztalra. Ez az 1930-as népszámlálás alapján több egymással összefüggésben nem levő, mintegy 5400 négyzetkilométernyi terület átadását feltételezte, amelyen 349 ezer lakos, ebből 342 ezer magyar élt.669 670 Ezt a sebtében összetákolt, a dél-szlovákiai régió etnikai realitását figyelmen kívül hagyó, számos következetlenséget magában rejtő, s nem utolsósorban több százezer magyart Csehszlovákiában visszatartó javaslatot a magyar fél azonnal elutasította. Ezt követően Budapest a két fél között fennálló és áthidalhatatlannak látszó különbségekre hivatkozva a tárgyalásokat berekesztette, a két delegáció pedig hazautazott. Mint már jeleztük, a közvetlen magyar-szlovák tárgyalásokat a szlovákiai magyar közvélemény talán túlzott optimizmussal is várta. Ezt tovább erősítette, hogy az október 3-án átadott magyar feltételek egyikének tejesítéseként Csehszlovákia már a tárgyalások alatt, október 11 - én átadta Magyarországnak Ipolyságot és Sátoraljaújhely vasútállomást. A két település átadása a november elejei eseményeket mintegy megelőlegezve, a kölcsönös egyezségeket betartva, konfliktusok nélkül, a helyi lakosság nagy ovációja mellett ment végbe. Ipolyságon a helyieken kívül a környező falvak lakossága is nagy számban megjelent, hogy a magyar csapatok bevonulásán részt vehessen, a közeli Tesmag lakosai pedig abban a hitben, hogy a honvédek nem állnak meg a város határában, még díszkaput is állítottak.671 Az Egyesült Magyar Párt és a Magyar Nemzeti Tanács abban reménykedett, hogy maga is szóhoz juthat a komáromi tárgyalásokon, ám csalódnia kellett. A tárgyalások idején az EMP szinte teljes vezérkara - Jaross, Esterházy, Szilassy, Korláth és mások -, valamint a szlovenszkói magyar kultúra és tudományosság számos szakértőként is bevethető képviselője (pl. a demográfus Révay István, a gazdasági szakember Hantos László) a városban tartózkodott, ám a sajtó képviselőihez hasonlóan csupán a tárgyalóterem előszobájáig jutottak el. Véleményüket a szlovák küldöttség egyáltalán nem, s a magyar fél is csak informálisan kérte ki, s szakértői feladatra csupán Révay Istvánt, a kitűnő demográfust kérték fel.672 Ez a mellőzés a szlovákiai magyar politika számára több mint kényelmetlen volt, s Esterházy, látva a tárgyalások eredménytelenségét, megpróbálta a két küldöttséget egy oldottabb hangulatú találkozóra saját nyitraújlaki kastélyába is meghívni, ám eredménytelenül.673 Az MNT jelen levő képviselőinek így csupán az a feladat jutott, hogy a szlovákiai települések Komáromba érkező - s saját községük visszacsatolását szorgalmazó - küldöttségeit fogadják, megnyugtassák és a sajtót informálják. A tárgyalásokat befolyásolni kívánó delegációk közül jelentőségében kiemelkedett a pozsonyi magyarság küldöttsége, amely a tárgyalások utolsó napján, október 13-án érkezett a városba. A Kontsek György tartományi képviselő, az EMP pozsonyi szervezetének ügyvezető elnöke vezette 14 tagú küldöttség egy Pozsony hovatartozását érintő memorandumot nyújtott át a magyar tárgyalóküldöttségnek.674 Pozsony kérdése a komáromi tárgyalások egyik legnagyobb vitát kiváltó momentuma volt, hiszen a magyar fél a budapesti minisztertanács október 8-i ülésének határozatával összhangban annak ellenére is ragaszkodott a volt koronázó városhoz, hogy az, mint ahogy történelme során soha, 669. Zápisky generála Rudolfa Vtesta (Exil 1939-1944). Bratislava, MNO SR, 2002, 51-52. 670. Sallai, ,/t határ megindul... ", i. m. 124. 671. MOL, K-63, 65. cs. 7/7. t. 3427/pol.l938 és 3494/pol. 1938. 672. Esterházy Lujza: A huszadik..., i. m. 64. 673. Molnár Imre: „Sem gyűlölettel..., i. m. 82. 674. MOL, K-64, 75 cs. 7. t. 1455/res.pol. 1938.
