Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
A Magyar Nemzeti Tanács és a magyar politika... 203 remélték a Szent István-i közös hazába, másrészt a szlovák autonómia a magyar politika által is hangsúlyozott önrendelkezési jog újabb győzelmét jelentette. S az sem mellékes, hogy a szlovák nemzet zsolnai manifesztuma maga is síkraszállt az etnikai elvű revízió mellett, hiszen kijelentette, hogy „ támogatjuk a vitás kérdéseknek a müncheni egyezmény szellemében való békés rendezését". Igaz, azt is leszögezte, hogy az államhatárok rendezését csak a szlovák nemzet képviselőinek bevonásával tudják elfogadni. A szlovák politika és az értelmiség ekkor - legalábbis egyes források erre utalnak - még elkerülhetetlennek és valóban természetesnek érezte a határok etnikai revízióját, amit a HSLS egyik politikusának, Pavol Carnogurskýnak a véleménye is megerősít. Visszaemlékezése szerint „senkit nem rázott meg a tisztán magyar járások, mint Komárom, Dunaszerdahely vagy Tornaija elvesztése”, mivel Beneš lemondása után épp az a tudat adott nekik erőt, hogy az új állam kizárólag a csehek és a szlovákok nemzetállama lesz.655 A magyar lakosság spontán megnyilvánulásai, Prága nyilatkozatai az önrendelkezési jog megadásáról és a közelgő magyar-csehszlovák tárgyalások, valamint a müncheni elveket támogatni látszó szlovák reakciók az EMP vezetőiben, de a szélesebb magyar közvéleményben is azt a meggyőződést erősítették, hogy napokon belül megvalósulhat a trianoni államhatárok revíziója. Ennek alapját pedig egy olyan magyar-szlovák egyezség jelentheti, amely hosszú távra is biztosíthatja a két nép békés együttélését. Ezt a meggyőződést fejezték ki a kitűnő publicista, Szvatkó Pál által a PMH október 9-i vezércikkében leírtak is: ,A kiegyezés órája elérkezett. A szlovák és a magyar nép kezet nyújt egymásnak és a legnagyobb egyetértésben rendezi egymás ügyeit. A vasárnap este meginduló komáromi tárgyalásokban épp az a legszebb: a magyarok és szlovákok, az évezredes sorstársak tárgyalnak és békülnek egymással, két szuverén nemzet és közvetlenül intézik el kérdéseiket. Másnak nincs köze hozzá. A szlovákokat Tiso József vezeti, a magyarokat Kánya Kálmán, lehetetlen, hogy meg ne egyezzenek,”656 Nem véletlenül üdvözölte tehát Esterházy oly meleg hangon a szlovák autonómia megteremtését, hiszen abban bízott, hogy a csehektől eltávolodóban levő szlovákoknak más útjuk, mint a magyarokhoz való közeledés nem nagyon lehet. Amiben persze nagyot tévedett, hiszen a Tiso vezette szlovák politika ekkor már véglegesen elhatárolódott a magyar orientációtól, mentorát pedig nem Budapestben, hanem Berlinben vélte megtalálni. Ezt azonban Esterházy és az EMP-vezetés csak bizonyos késéssel észlelte, hiszen az autonómia kikiáltása utáni napok még az autonomista erők - szlovákok, magyarok, németek - látszólagos összhangjának jegyében teltek, s a pozsonyi rádió október 7-én este élőben közvetítette a három nemzet (szlovák, német, magyar) képviselőinek nyilatkozatát.657 A három nyilatkozat, amellett hogy a szlovákok, németek, magyarok együttműködésének reményét ébreszthette a hallgatóságban, véglegesnek látszó rést ütött a prágai centralizmus által ellenőrzött cenzúra falán, hiszen ezt tekinthetjük a szlovákiai magyarság első szabad megnyilvánulásának a pozsonyi rádióban. A rádió kora esti adásában a szlovák Alexander Mach, majd a kárpátinémetek képviselője, Kari Hauskrecht után Esterházy János szólalt meg, aki optimizmustól telve jelentette be, hogy a „a felszabadulás órája küszöbön áll".658 Nem titkolta azonban azt sem, hogy az új határok meghúzása után is maradnak magyarok Szlovákiában, mint ahogy szlovákok is lesznek majd Magyarországon, s ezért a két nemzet közötti testvéri kiegyezés fontosságát is hangsúlyozta. Az Esterházy után fel655. Uo. 74. 656. PMH, 1938. október 9. 657. A Prágai Magyar Hírlap információi szerint az EMP-hez Machtól érkezett a felkérés, hogy a magyar párt ismertetesse a rádióban az álláspontját. PMH, 1938. október 9. 658. Uo.
