Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyar társadalom népesedési, statisztikai mutatói 19 azonban élesen délre fordult és Szlovákgyarmatnál elérte az országhatárt. Innen Zsély községen át az országhatárral párhuzamosan haladt Losoncig, majd azt keresztülszelve a Losonc-Rimaszombat országút mellett haladva érte el Rimaszombatot. Innen Nagybalog községet északról kerülve északkeleti irányban haladt egészen Rozsnyóig, a magyar nyelvterületbe belefoglalva a bányászváros fölötti Rudna és Csúcsom községeket is. Rozsnyótól egyenes vonalban keleti irányban haladt Jászóig, majd Szepsit és Nagyidát északról kerülve Migléc községnél ismét az országhatár mellé simult és mintegy 25 kilométeren át azt követte. Az államhatártól Szlovákújhelynél elszakadva északkelti irányt vett, megkerülve Abarát, Deregnyőt és Nagykapost, majd Ungvár felé haladva Mátyócnál érte el a Szlovákia és Kárpátalja közötti közigazgatási határt. A nyelvhatár fölött ugyan több kisebb magyar nyelvsziget is létezett, ezek közül azonban csupán a Nyitra és Kassa térségében élt jelentősebb számú magyarság, illetve néhány nagyobb településen, Eperjesen, Nagyszombatban vagy a szepességi városokban. A nyelvhatár alatti térség zárt etnikai tömböt alkotott, amit az is jelez, hogy az 1930-ban kimutatott 691 magyar jellegű községből (azok a települések, ahol a magyarok részaránya meghaladta a 20%-ot) 613 magyar többségű is volt egyben,23 sőt ezek nagy részében 80% fölötti arányszámban volt jelen magyar elem. A zárt magyar nyelvterületen belül ugyan már az államfordulat előtt is létezett néhány kisebb szlovák nyelvsziget és nyúlván (pl. a tótmegyeri), ám a szláv lakosság erőteljesebben csak 1918 után jelent meg itt, részben a városokba települő cseh és szlovák állami hivatalnokok, vállalkozók, tanítók, katonák, illetve a húszas években lezajlott földreform kapcsán ide letelepített kolonisták révén. Ennek a tudatos betelepítési politikának köszönhetően a déli magyar jellegű járásokban kimutathatóan magasabb volt mind a Szlovákia más járásaiból, mind pedig a cseh országrészekből beköltözöttek aránya, mint az északabbra fekvő szlovák jellegű járásokban. Az addig szinte teljesen magyar jellegű dél-szlovákiai városokban 1918 után szinte teljesen kicserélődött a tisztviselői réteg, a hivatalokba csehek és szlovákok kerültek, a csendőrség állományát szinte teljes egészében ők alkották, jelentős többséget képeztek a vasúti és postai alkalmazottak között is, de többségében szláv vállalkozók szerezték meg a mozik, mulatók üzemeltetésének engedélyét is. Hasonló nagyságú beavatkozást jelentett a térség etnikai struktúrájába a földreform keretén bekövetkezett és államilag irányított kolonizáció is, amely során mintegy 3 300 szlovák és morva telepescsalád költözött Dél-Szlovákiába, s kezdett gazdálkodni a régió legjobb minőségű termőföldjein.24 A szláv telepek és telepesek nem csak etnikai feszültségek forrásai voltak, számos új elemmel gazdagították a térség gazdálkodási szokásait, s ilyetén a helyi magyar lakosság életmódjára is befolyással voltak. Erről a változásról, illetve a magyar falu és a csehszlovák állam kapcsolatáról Jócsik Lajos meglehetősen sötét képet festett: ,Az új hatalom minden faluban felépítette csendőrei laktanyáját, mindenüvé elküldte jegyzőjét, aki a csendőrökkel az állam érdekeit érvényesítette a magyar falvak világában. A felosztott magyar nagybirtokokra eljöttek a telepesek és a maradékbirtokosok... A telepesek után Bat'a jött a Felvidékre és minden faluban elhelyezte lerakatait. ”25 Ez a valóságelemeket kétségkívül tartalmazó kép azonban mégsem fejezte ki teljes mértékben a magyar falu realitását. A jegyző, a postáskisasszony, sőt még a levélkézbesítő ugyanis, bár a legtöbb esetben 23. Gyurgyík László: A (cseh)szlovákiai magyarság demográfiai, valamint település- és társadalomszerkezetének alakulása 1918-1998. In Tóth László (szerk): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998. I. Budapest, Ister, 1998, 90. 24. A telepítésekről részletesen lásd Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákidban a két világháború között. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2008. 25. Jócsik Lajos: Idegen igában. Budapest, Athenaeum, [é. n.], 101.
