Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
158 Nemzetállamból nemzetiségi állam... EMP szavazójává vált, még nem jelentette teljes azonosulását a párt politikájával. A háborútól és a náci előrenyomulástól való félelem még 1938 kora őszén is számottevő magyar tömegeket állított a Csehszlovák Köztársaság oldalára. Olyanok tízezreit, akik miközben identitásukban magyarok voltak, értékelni tudták a csehszlovák állam által felkínált előnyöket is, s a bizonytalan kimenetelű jövőtől való félelem miatt a nemzetiségi kérdésnek a köztársaság keretein belül való megoldása mellett tették le a voksukat. Ha a nemzetiségi statútum meg a hozzá kapcsolódó nyelvtörvénynek és az új közigazgatási rendezésnek a javaslatait akarjuk utólag értékelni, elmondható, hogy a statútum június végén jóváhagyott verziója, valamint a Beneš elnök ennél is tovább menő ún. negyedik terve a nemzetiségi kérdés átfogó, az addigiaknál igazságosabb, a nemzetiségek jogos igényeinek elébe menő rendezését jelentette volna. Olyan minőségi javulást, amely a szlovákiai magyarok számára is a kisebbségi lét új, teljesebb megélése előtt nyitott volna utat. Ám mint a két háború közötti nemzetiségi jog kiváló ismerője, René Petráš is figyelmeztet rá, ezeket a tervezeteket mégsem szabad túlértékelnünk, hiszen maximum egy kormányjavaslat szintjéig jutottak el, a parlament elé nem is kerültek. A törvények igazi próbáját azonban nem is a parlamenti vita, hanem a gyakorlati életbe való átültetésük jelentette volna. Már csak azért is, hiszen a statútum előkészítése során a kormányhoz érkezett és a sajtóban is napvilágot látó reakciók alapján a cseh-szlovák közvélemény egy jelentős része meglehetősen elutasítóan fogadta a nemzetállami mechanizmusok feladását. „Ez az állam a csehek és szlovákok fegyverrel megvívott harcának eredménye, így egyedül ők jogosultak arra, hogy maguk és különösen a kisebbségek fölött uralkodjanak” - írta egy olvasó a Csallóközben megjelenő szlovák nyelvű lapban.480 A hatalom kisajátításának nemzetállami gondolata visszatérő eleme volt a korabeli cseh és szlovák közgondolkodásnak, s egy komáromi Sokol-tag írásában is visszaköszönt, aki azt fejtette ki, hogy „támogatjuk ugyan a kisebbségekkel való kiegyezést, de soha az egyenlő jogok alapján...”481 Amellett pedig, hogy az ilyen és hasonló vélemények egyáltalán nem voltak egyediek az átlagpolgárok körében, az is biztosra vehető, hogy a közvéleményen kívül a változások másik nagy ellenzője a cseh-szlovák bürokrácia lett volna. Az ő szempontjukból ugyanis a nemzetiségek egyenjogúsítása nem csupán érzelmi okokból számíthatott elutasításra, hanem azért is, mert a statútumban megjelöltek a többségi nemzethez tartozó hivatalnokokat egzisztenciálisan is érintették volna: csak az ő rovásukra lehetett volna ugyanis helyet teremteni az államigazgatásban a németeknek és magyaroknak. 4.6. A NEMZETI ÉRZELMEK KONJUNKTÚRÁJA Az anschluss óta Csehszlovákiában jelen levő és a Szudéta-vidéken olykor véres incidensekbe torkolló politikai feszültség ellenére Dél-Szlovákia térsége mentes maradt az etnikai jellegű konfliktusoktól. Igaz, a feszültség jelei óhatatlanul jelentkeztek itt is, és a Csehszlovákia és Magyarország között egyre inkább kiéleződő viszony nem maradt hatástalan Dél-Szlovákia mentális állapotára sem. Mint ahogyan egy losonci visszaemlékező fogalmaz könyvében, 1938 őszén „a nemzeti érzelmek konjunktúrája” jött el.482 480. Žilný ostrov, 1938. augusztus 1. 481. Uo. 482. Hidasi József: Losonctól Losoncig. Egy város, egy család és egy túlélő története. Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008, 61.
