Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
152 Nemzetállamból nemzetiségi állam... Az a tény, hogy Hodža miniszterelnök ezekben a rendkívül feszült és bizonyára zsúfolt napokban a saját kezdeményezésére 10 magyar kulturális és egyházi személyiséget magához invitált és a statútum részleteit velük megtárgyalta, önmagában is érdekes fejlemény, s egyaránt tanúskodhat a miniszterelnök nagyvonalúságáról, ám megosztó szándékairól is. Magunk ez utóbbit tartjuk valószínűnek, annál is inkább, mivel felhatalmazás nélküli személyekről volt szó, akik önmagukon kívül senkit sem képviseltek, viszont nevük és személyük legitimáló erővel bírhatott volna. A meghívottak névsorát feltehetőleg a „látens magyar aktivizmus” vezéralakja, Lelley Jenő állította össze, mégpedig úgy, hogy saját magát is beleértve 5 aktivista (Lelley, Tyukoss Ev. János, Nagy Jenő, Balia József kárpátaljai szociáldemokrata szenátor és Katona Móricz csallóközi földbirtokos) és 5 ellenzékiként számon tartott személy (Gömöry János, a Kazinczy Társaság elnöke, Pfeiffer Miklós és Privitzky Gyula kanonokok, Izsák Imre református esperes, Nagyidai Ernő ügyvéd) kapott meghívót.453 A találkozón a miniszterelnök ismertette a jelenlevőkkel a nemzetiségi kérdés megoldására irányuló szándékait, majd arra kérte őket, hogy az írásban is megkapott szöveget két héten belül véleményezzék. Hodža azonban ismét ugyanazt játszotta el, mint korábban az EMP vezetőinek látogatása során, írásos anyagot nem tudott vagy akart a meghívottaknak adni, csupán arra tett ígéretet, hogy pár nap múlva megküldi nekik. Erre azonban nem került sor. Valójában nem is maga a találkozó az, ami az utókor számára érdekes lehet, hanem annak utóélete, ezen belül is az EMP reakciója. A párt lapjai ugyanis keményen rátámadtak a résztvevőkre, válogatás nélkül az aktivizmus szekértolóinak minősítve őket, sőt a párton belül felvetődött a felvidéki magyar kultúra egyik meghatározó szereplőjének, Gömöry Jánosnak a kizárása is az EMP- bői.454 Gömöry, Pfeiffer és Izsák számára ezek a támadások annál is kellemetlenebbek voltak, mivel ők már az augusztus 3-i találkozó estéjén találkoztak Pajor Miklós szenátorral, majd Esterházy Jánossal is, akiknek beszámoltak a találkozón történtekről, s arról is, hogy miért fogadták el a meghívást.455 Esterházy néhány nappal később levélben fordult Gömöryhez, Pfeifferhez, Privetzkyhez és Izsákhoz, amelyben arra kérte őket, hogy ne tegyenek eleget Hodža kérésének, s ne véleményezzék a statútumot, hanem jelezzék, hogy mindenben azonosítják magukat az EMP álláspontjával.456 A megszólítottak azonban csak részben fogadták meg Esterházy kérését. Elutasították ugyan azt, amit Lelleyék szerettek volna, hogy a találkozó résztvevői közös választ fogalmazzanak meg,457 ám a külön válaszadás jogát fenntartva mégis véleményt mondtak a tervezetről. A válaszok közül Pfeiffer, Izsák és Balia szenátor válasza a prágai nemzeti levéltár fondjaiban fellelhető, Gömöry pedig könyvében közölte le a magáét. A miniszterelnökhöz eljuttatott válaszok közül Balia szenátoré kizárólag a statútumnak a Kárpátaljára való alkalmazásával, Izsáké pedig a református egyház ügyeivel foglalkozik. 453. MOL, K-63, 63. cs. 7/4. t. 85/pol.l938. 454. SNA, f. KÚ BA, k. 254. 52818/1938.prez. 455. Gömöry, i. m. 182. 456. Uo. 184. Gömöry könyvében közli Esterházy augusztus 13-i lévai felszólalásának egy részletét is, amelyben a pártvezér a kedélyeket megnyugtatni akarván nyilvánosan is kihangsúlyozta a meghívottak közötti különbséget, s a „Lelley-Tyúkos-féle” aktivistáktól eltérően Gömöryéket védelmébe vette. A párttól Gömöry csupán 1939 januárjában kapott elégtételt, amikor is a már magyarországi illetőségű pártvezetőség határozatban mondta ki, hogy Gömöry nem vétett a magyar érdekek ellen. Uo. 187-192. 457. Új Hírek, 1938. augusztus 5.
