Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
136 Nemzetállamból nemzetiségi állam... szempontjából teljes mértékben megbízható személyek állami alkalmazást tartották volna elképzelhetőnek - amely megoldás természetesen számos új problémát vetett volna fel. A nemzetvédelmi minisztérium pedig azt javasolta, hogy a proporcionalitás elve alól a hadsereg, a rendőrség, a határőrség, a politikai hivatalok, a posta, a vasút, az állami erdészet és minden olyan vállalat felmentést kapjon, amelynek tevékenysége az állam védelme szempontjából jelentőséggel bír.401 Ezek a kifogások is jelezték, hogy a statútumban a nemzetiségek felé tett engedményekről magán a kormánykoalíción belül is jelentős véleménykülönbségek léteztek.402 Míg Hodža a megegyezés érdekében messzemenő engedményeket volt hajlandó felkínálni, Kamii Krofta külügyminiszter, aki Beneš emberének számított, továbbá a néppárti Ján Šrámek ellenezték a túlzott engedményeket.403 Ha a statútumhoz való viszonyt párthovatartozásra kívánjuk lebontani, elmondható, hogy a politikai paletta közepén elhelyezkedő Agrárpárt inkább az engedmények bővítése, míg a nemzetiszocialisták, a szociáldemokraták, valamint az Agrárpárttól jobbra álló erők inkább a szűkmarkúbb megoldás hívei voltak, mint ahogy a hadsereg vezérkara is.404 A magas politikában meglevő ellentétek, valamint a cseh közvélemény inkább elutasító magatartása ellenére a kormány végül a július 26-i ülésén elfogadta a törvényjavaslatok véglegesnek szánt szövegét, s egy nappal később információs céllal szét is küldte a külképviseletekre. Ekkor még abban bíztak, hogy augusztus 3-án a javaslatokat a nemzetgyűlés elé terjeszthetik, ahol megkezdődhet majd érdemi vitájuk. Ehhez azonban egyvalami még hiányzott, mégpedig a német fél pozitív visszajelzése, hiszen az SdP július folyamán szinte folyamatosan kitért az érdemi tárgyalások elől. Ezt észlelve a csehszlovák vezetésben az is felötlött, hogy a szudétanémetekkel való egyeztetés nélkül is a törvényhozás elé terjesztik a statútum tervezetét, ám az angol kormány ettől a leghatározottabban intette Prágát, és azt követelte, hogy „csak olyan anyagot terjesszenek a parlament elé, amiben a németekkel is megegyeztek”.405 A német válasz végül augusztus elsején érkezett meg, s egyértelműen elutasító volt, ami egyben az ún. második terv végét s azt is jelentette, hogy a tervezet nem is került a nemzetgyűlés augusztus 3-i ülésének programjába. Annál inkább sem, mivel ezen a napon érkezett meg Prágába az angol kormány által „investigator” és „mediator” jelzővel illetett lord Runciman, akinek a missziója új fejezetet nyitott a szudétanémet-kérdés kezelésében. 401. ANM, f, Ivan Dérer, k. 11, 522, Reforma správy. 402. Maga Hodža utólag minimalizálni törekedett ezeket az ellentéteket, s a közép-európai föderációról szóló könyvében olyan értelemben írt a statútum kapcsán a kormánykoalícióban levő viszonyokról, hogy bár voltak nézetkülönbségek, „a kormány minden döntése egyhangú volt”. Ám ezt az „összhangot” más források nem feltétlenül támasztják alá. Vö. Hodža, i. m. 206. 403. Vó. MOL, K-63, 63. cs. 7/4. t. 198/pol.l938. 404. A szlovák Hodža engedékenységével szembeni fenntartásokat jelzik a köztársasági elnök egyik bizalmasának, Jaromír Smutnýnak a visszaemlékező sorai is: ,Jígy fogadáson az alkotmánybíróság elnökével, Krejčí doktorral, a vezérkar főnökével, Krejčí tábornokkal és Kalfus miniszterrel beszélgettem. Krejčí doktor az irányú félelmeit osztotta meg, hogy nem kínálunk-e a németeknek túl sokat, s hogy Hodia, aki szlovákként nem érzi át azt a veszteséget, amely a cseh országrészeket fogja érni, tudatosítja-e a németeknek nyújtott koncessziók hatását. Hodia érve az, hogy Anglia egyezséget akar Németországgal, s nekünk ehhez mindenben segítenünk kell. Krejčí tábornok is élesen az engedmények ellen szólt.” Idézi Kvaček, Robert: Československý rok..., i. m. 117. 405. Dejmek, Jindŕich: Historik v čele diplomádért Kamil Krofta. Praha, Karolinum, 1998. 264.
