Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
3. "Egy Isten, egy sors, egy akarat, egy tábor!" - a magyar egység megteremtésének kísérlete a községi választások során
106 „egy Isten, egy sors, egy akarat, egy tábor! Az aktivisták az EMP kampányának ellenszereként az ellenzéki magyar pártvezérek lejáratását látták megfelelő eszköznek, amely negatív kampányban különösen a magyar szociáldemokraták sajtóorgánuma, a Csehszlovákiai Népszava volt elemében. Elsősorban Esterházy János volt szálka a szociáldemokrata vezetők szemében, akit csak „degenerált gróf’-ként, „szellemileg terhelt korcs főúri csemete”-ként emlegettek.293 A szocdemek elsősorban a magyar lakosság körében fellelhető plebejus érzelmekre és kuruc identitásra igyekeztek építeni EMP-ellenes retorikájukat, így egy választási röplapjukon Esterházyt labancnak, Jarosst csehországi dzsentri család raccsoló vadhajtásának, Szüllőt a Habsburgok talpát nyaló császári kamarásnak, miközben magukat Kossuth köztársasági eszméivel azonosították.294 Persze a hasonló színvonalú válaszokkal az EMP sem maradt adós. Jaross Andor például a párt dunaszerdahelyi választási gyűlésén patkánynak nevezte a Magyar Újsághoz a PMH-tói átpártolt Dzurányi Lászlót.295 A szocdemekkel ellentétben az Agrárpártba tömörült magyar aktivisták meglehetősen langyos, szinte láthatatlan kampányt folytattak, s egyetlen, ám nem túl erős adujuk a „földműves demokrácia lánglelkű s lángeszű apostola,”296 Milan Hodža magasztalása volt. Csomorék agitációja jórészt szintén az EMP elleni támadásokban merült ki, pozitív programot nem tudtak a lakosság elé tárni. A „kuruc egyenruhába bújt labancok,”297 vagyis az Egyesült Párt elleni egyik fő érvük az EMP-nek a Hlinkával és Henleinnel való állítólagos szövetsége volt, aminek kapcsán azzal vádolták Esterházyékat, hogy az EMP számára a kereszt újabban már nyilaskeresztet jelent.298 Az első köztársaság húsz éve alatt az ellenzéki magyar pártok igazi ellenfele a magyar szavazatokért folytatott küzdelemben nem is annyira az aktivisták, mint inkább Csehszlovákia Kommunista Pártja volt, amely az 1935-ös parlamenti választásokon is kifejezetten jól szerepelt. Szlovákiai viszonylatban 13%-ot ért el, abban a hét járásban viszont, ahol a magyarság számaránya az 1930-as népszámlálás alapján meghaladta a lakosság háromnegyedét, ennek majdnem a dupláját, 24,3%-ot, miközben a párt szlovákiai tagságának mintegy 40%-át képezték a nemzeti kisebbségekhez tartozók.299 Ez, valamint az 1937-es kassai időközi helyhatósági választások eredménye, ahol szintén javítani tudtak az eredményeiken, akár bizakodásra is adhatott volna okot a kommunista párt vezetői között, ám az 1935-ös választások után a CSKP válságba került. Nem nagyon tudott ugyanis megfelelő válaszokat adni azokra a kihívásokra, amelyeket a nemzetközi életben és a csehszlovák belpolitikában bekövetkezett változások hoztak. Egy olyan időszakban, amikor a nemzeti összezárkózás előtérbe került, a CSKP-nak sem a szlovákkérdés, sem pedig a nemzetiségek helyzetének megoldására nem volt kidolgozott államjogi programja - s ez végzetesnek bizonyult. A CSKP-nak a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos álláspontját leginkább az a memorandum tükrözte, amelyet a párt meghatározó politikusainak, a cseh Antonín Zápotockýnak és a német Kari Kreibichnek, valamint a magyar Steiner Gábornak az aláírásával április 15-én nyújtottak át Hodža miniszterelnöknek.300 Ebben hatékony intézkedéseket kértek a magyar kisebbség 293. Csehszlovákiai Népszava, 1938. május 29. 294. SNA, f. PR BA, k. 244. bez i. 295. SNA, f. KÚ BA, k. 363. 35527/1938.prez. 296. Magyarság, 1938. június 12. 297. Uo. 1938. június 5. 298. Magyar Újság, 1938. május 14. 299. A párt 1937-ben Besztercebányán megtartott országos konferenciáján a 128 szlovákiai küldöttből 44 volt magyar nemzetiségű. Szarka László: A szlovákiai baloldal a müncheni válság idején. In Németh István (szerk.) Anschluss- München 1938. Budapest, Politikai Főiskola Nemzetközi Munkásmozgalom Története Tanszék, 1988, 157. 300. 2. sz. függelék
