Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)

A kép és a tükör, avagy megfelel-e a jövő szlovákiai magyar értelmisége a saját maga által alkotott értelmiségképnek

séginek tartják-e, többen meglepődtek, s tétova választ adtak. Valójában ez a kérdés az önmaguk által felállított csapdával szembesítette őket: ha az értelmiségi szellemi munkás, akkor ők is azok. Ha viszont ők is azok, akkor miért vannak zavarban? Mint kiderült, azért (is), mert valahol két kép élt bennük az értelmiségről: egy belülről jövő, önmaguk által kialakított és egy kívülről jövő, amit elvárásként érzékeltek. De kinek az elvárása ez és mennyire jogos? Bizonytalanságuk tehát egyfajta értelmiségi identitászavarról és öntudathiányról árulkodott, ugyanakkor jól tükrözte az értelmiségi megnevezés és a mögötte rejlő tartalom összetettségét.

A szakirodalom is többféle értelmiségdefinícióval szolgál. Az akkori és a mostani kutatás elméleti hátterét nem egyetlen szerző teóriája, hanem inkább egy több szerző megfogalmazásain alapuló koordinátarendszer alkotja. Az egyik tengelyen a francia „hármas”: Sartre mindig mindenhez hozzászóló, véleményét mindig nyilvánosságra hozó elkötelezett értelmiségije és Foucault szakember értelmiségije, aki megmarad a saját kaptafájánál. Köztük pedig a Bourdieu által képviselt autonóm, senkinek (semmilyen „mezőnek”) sem elkötelezett, de szakmai tudását és ebből eredő tekintélyét szakmáján kívül is széleskörűen, még a politikában is kamatoztató értelmiségije, akinek az a küldetése, hogy a többi értelmiségivel összefogva értékteremtő és értékvédő progresszív erőt képviseljen. Vagyis milyen legyen az értelmiségi: elkötelezett vagy társadalmi erőktől független? Tudásával, véleményével szakterületén kívül is szolgáljon, vagy inkább szűk értelemben vett szakértő legyen? A másik tengely I. A. Bláha cseh szociológus16 funkcionalista definíciója, amely szerint az értelmiség legfontosabb feladata a szellemi értékek termelése, valamint a társadalom szervezése és egyesítése ezen értékek nevében. Ez a funkció az értelmiség ún. kristalizációs elve, egyesítő tengelye. A szellemi alkotó funkción (a kulturális értékek létrehozása) és a szervezési funkción kívül fontosnak tartja az értékek terjesztésének funkcióját és a szellemi fogyasztói funkciót is, mivel az értelmiség nem16 Bláha 1968, 142. p.

25