Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

4. Támpontok

McMahan álláspontjához mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy nemcsak a közös elvek alapján tartja magát ilyen vagy olyan nemzetiségűnek az ember, hanem sajátos mindenki másétól különböző módon is. Az emberi egyéniség nemzeti jelleggel is bír, az ember saját nemzeti identitása is része önazonossága egészének. És így, egyénisége részeként, kreativitásának is egyik forrása.

Megvizsgálhatjuk az állítás helyességét a nemzet legfontosabbnak tartott jellemzőin keresztül. Példaként elég feltennünk a kérdést, vajon anyanyelvén-e vagy valamely idegen nyelven támadnak-e könnyebben új gondolatai az embernek? Nyilvánvalóan az anyanyelvén. Csak az olyan eset számíthat kivételnek, amikor az anyanyelv még nem érte el a modern nemzeti nyelv szintjét, és a modern élet számos fontos területén minőségében nem éri el a nyelvi kommunikáció igényelte szintet. De a mi közép-európai helyzetünkben aránylag ritka helyzetnek számít a törzsi szinten, esetleg a nemzeti nyelvektől távol álló premodern regionális nyelvek szintjén megrekedt nyelvfejlődés. Persze még ezekben az esetekben is mérlegelendő, hogy lehetséges-e a hátrány gyors behozása, vagy sem. Ha nem, akkor nyilvánvalóan nincsen más megoldás, mint a viszonylagos nyelvi asszimiláció. Csakhogy a magyar kisebbségek nyilvánvalóan más helyzetben vannak. Anyanyelvűk hivatalos használatát nem fejletlensége, hanem az állam akadályozza.

Ezért olyan fontos a nyelvi egyenjogúság a modern államban. Arra a kérdésre is nyilvánvaló a válasz, hogy milyen nyelven képes magasabb szintű elképzeléseket alkotni az egyén, vajon egy fejlődő, modernizálódó, az élet minden területén használt nyelven-e, vagy egy használatában hatalmilag akadályozott, demonstratívan másodrendűvé tett, nehezen fejlődő nyelven.

Ugyanakkor persze szólnunk kell J. S. Mill érvéről, mely szerint az emberiség egészét tekintve a fejletlenebb kultúrák felolvadása a fejlettebbekben pozitív folyamatnak tekinthető.39

39 John Stuart Mill pozitív folyamatnak tartja a fejletlenebb és kisebb nemzetiség felolvadását a fejlett nagyobban. Lásd Mill, John Stuart: A nemzetiségről, a képviseleti kormányhozi viszonyában. Regio, 2005. 4. sz. 8-9. p.

45