Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
3. A hasznosítás módjai
céljainak, sőt esetenként egyes személyek magánérdekeinek megfelel. Következésképpen az ilyen esetben a magyar kisebbségek nemzeti életének több fontos területét érdemben nem támogatja a magyar állam, illetve jobbik esetben is sokkal kevésbé, mint tehetné, s mint azt nyilatkozataiban a nyilvánosságnak mutatja. Maga a támogatás gyakran nem áll meg a sajátnak tartott csoport segítésénél, hanem a hazai politikai ellenfél szövetségeseinek tartottak gyengítésére is szolgál. Ez a szándék politikai, társadalmi felszámolásukig is eljuthat, méghozzá minden, a magyarországi fél rendelkezésére álló eszközökkel, kormányzás esetén magyarországi kormányzati eszközökkel. Ilyen esetben a nemzeti csoportjellegét definíció szabja meg. Nem az érintettek döntik el, hogy ki tartozik a nemzethez, hanem egy olyan meghatározás, amelyet megkérdezésük nélkül fogalmaznak meg. Csakhogy a definiálás szándéka a nemzeti csoport többdimenziós voltába ütközik. Például kulturális definiálási kísérlet esetén problémát okoz a kultúra pontos azonosítása.18 A meghatározást megfogalmazó azonban a nemzet jellemzőinek teljes katalógusát nem képes megadni, mindig maradnak köztük olyanok, amelyek a nemzet egyes tagjainak nem sajátjai.19 18 Ezt az álláspontot képviseli Brian Walker: Plural Cultures, Contested Territories: A Critique of Kymlicka. Canadian Journal of Political Science, Vol. XXX, No. 2 (June 1997) 211-234. p. 19 Max Weber nemcsak arra mutat rá, hogy a nemzet mindegyik ismert meghatározása alól létezik kivétel, hanem arra is, hogy a nacionalizmusnak több eleme van, és ezek jelentősége esetenként változó. Azaz Weber megállapítása kapcsán állíthatjuk, hogy egyikük sem tekinthető a nemzet előfeltételének, azaz egyik elem hiánya sem jelent olyan helyzetet, amelyben ne születhetne nemzet. Továbbá Weber szerint a terület alapvetően az értékek körébe tartozik, ezért nem elég leírni a nemzet tagjainak empirikus kvalitásait annak megállapításához, hogy ki számít a nemzet tagjának. Egyes csoportok körében a szolidaritás sajátos formája alakul ki, de abban nincs maradéktalan egyetértés, hogy miből is áll össze az efféle szolidaritás. Lásd Max Weber: The nation. In Hutchinson & Smith: Nationalism. Oxford-Nev York, Oxford University Press, 1994, 22. p. Következésképpen mindegyik gyakran hangoztatott szolidaritás elem alól létezhet kivétel. 24