Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

2. Értelmezések

is nyilvánvaló, hogy az egyetértés kialakulása aligha képzelhető el, ha emellett a magyar kisebbségek ügye rendszeresen a választási és a népszavazási kampányok részét képezi, tehát kívül kerül az alkotmányos egyetértés terén. Ilyen esetben a mindenkori magyar kormány kezében éppen a támogatási rendszer válik belpolitikai céljai elérésének legfontosabb eszközévé.

Pedig az alkotmányos egyetértés lehetőséget teremtene a támogatások rendjének hosszú távú állandóságára. Megváltozatásának igénye esetén nyílt társadalmi vitának adna teret az érintettek részvételével. Az esetleges változtatásoknak pedig nem kellene feltétlenül a magyarországi parlamenti választásokhoz kötődnie.

A jelenlegi helyzet ismeretében már az is jelentős haladás volna, ha a támogatási szabályok választási ciklusokon átnyúló állandósága hasznosságának, valamint a felek egyetértésén nyugvó megegyezéses támogatási rend8 9 kérdéskörében, tehát magukban az elvekben és a módszerben a megegyezés szándékával véleményt cserélnének egymással az érintettek. Nélküle esély sincsen arra, hogy bármelyikük elképzelése kiforrott alakot ölthessen.

8 Ez persze nem jelenti, hogy ne lett volna minőségi különbség az egyes megoldások között. Bárdi Nándor kiválóan jellemezi a budapesti kormányok támogatáspolitikájának változásait, többek között azt is leszögezve, hogy: „Egy másik következmény az, hogy a forrásokért, illetve forráseleosztásért folytatott harcban a politikai eliteké lett a döntő szerep.” In Bárdi Nándor: Tény és Való. Pozsony, Kalligram, 2004, 213. p.

9 A szerződéselmélet és haszonelvűség morális alapjainak vizsgálata során Scanlon arra a következtetésre jut, hogy a két morálfilozófiai felfogásnak létezhet olyan tere, s így létezhetnek olyan változatai, amelyek közel kerülhetnek egymáshoz. Értékesnek, illetve hasznosnak tarthatják bizonyos társadalmi szabályok meglétét. Lásd Scanlon: i. m.

15