Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
9. Következtetések
Morális alapjuk megvan hozzá. Mint ahogy a szomszéd nemzetek tagjainak is. Hiszen a múltban elkövetett tettek iránti közvetlen felelősség nem vihető át a következő generációra. Akik ezzel próbálkoznak, olyan felelősséget rónak a jelen generációjára, amely lényegére, tehát a múlt tetteire nincsen és nem is lehet befolyásuk. Az okok alighanem abban rejlenek, hogy a későbbi generációkat is egyazon nemzeti identitás hordozóinak tekintik. Csakhogy ezzel irreális választás elé állítják őket, hiszen olyan tettekért kell felelősséget vállalniuk, amelyek felől nem dönthetnek, hiszen már megtörténtek. Ugyanakkor a felelősségtől sem mondhatnak le, azt ugyanis az őket hibásnak tekintő környezetük nem teszi lehetővé. Környezetük az érdemi erkölcsi választás lehetősége nélkül kényszeríti felelősségvállalásra az embert elődei tetteiért, bármilyen embernek tartsa magát. A felelősséget akkor is viseli, ha nem ért egyet elődei tetteivel. Azaz nem szabadulhat meg tőle, mivel a kollektív és történelmi felelősség elvét valló világunk nem mentesíti a múlt következményeitől. Esetünkben nemzeti következmények ismertek: nemzeti szabadságuktól fosztják meg számos a jelenben élő magyart a múltban történtekre hivatkozva. Mind tudjuk, az egyik lehetséges válasz a sértett nemzeti öntudat válasza.122 A választás lehetőségétől megfosztott ember vállalja a múlt hibáit, hozzátéve, hogy elődei helyesen cselekedtek, hiszen nem ők, hanem a világ a gonosz, elődei csak eredményesek kívántak lenni gátlástalan nemzetközi környezetükben, árulókkal és romboló eszmékkel felhígított hazai társadalmukban.123 Tehát az dönt helyesen, aki az ősi harc folytatását választja. 122 Isaiah Berlin: i. m. 336-377. p. 123 Bibó István szerint a közép-európai kis nemzetek identitásai sajátosan deformálódtak. E deformációnak Bibó szerint több közös eleme van. Lásd Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorósága. In uő: Válogatott tanulmányok. II. köt. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1986. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy sajátos elemei is vannak mindegyik nemzet esetében. Ezért egyedi stratégiákra is szükség van. 153