Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
9. Következtetések
9. Következtetések Az eddigieket összefoglalva: az egyetértés kialakításának a jóindulat elvére, tehát a magyar kisebbségek nemzeti élete iránti kölcsönös jóindulat feltételezésére kellene épülnie. Ha bármelyik magyarországi politikai erőnek hatalmában állna dönteni a magyar kisebbségek jogairól, akkor aligha kétséges, hogy nemzeti életük mindegyik lényeges jogát megadná a kisebbségi magyaroknak. Nem vitás, hogy hivatalos nyelvvé tenné a magyart, és támogatná oktatási és kulturális önkormányzataik megalapítását. A Magyar Köztársaság alkotmányos felelősségének érvényesíthetőségéhez elsősorban abban a kérdésben kellene egyetértésnek születnie, hogy a magyar kisebbségeket nem használják a magyarországi belpolitikai küzdelmek eszközeként. Továbbá Magyarországnak a felelősség érzésén túl vállalnia is kellene felelősségét. A felelősségnek pedig nem általában a határon túli magyarokra kellene vonatkoznia, hanem a kisebbségben élő magyarokra. Továbbá nem a többféle értelmű sorsukért kellene felelősséget vállalnia a Magyar Köztársaságnak, hanem a kisebbségben élő magyarok nemzeti életéért. Nyilvánvalóvá kellene tenni, hogy e felelősségből kötelességek erednek, amelyeknek e kisebbségek nemzeti életének fontos területeire kellene vonatkozniuk az egyes területek sajátos jellege szerint anélkül, hogy az egyiket a másik alá rendelnék, illetve a politika eszköztárává tennék. A magyarországi támogatások részleges megfelelése a valós kisebbségi igényeknek nem elég a magyar kisebbségek megmaradásához. A támogatási rendszer egészének a magyar kisebbségek 151
