Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

8. Nemzeti megbékélés

Persze hogy hatásos lehessen, a közvélemény számára racionálissá kell tenni az érvet, ezért akkor is meg kell teremteni a veszély látszatát, ha a nincsen valós veszély. Ezért nemcsak a magyar kisebbségek felszámolását alátámasztó érvekkel kell megküzdeni, hanem a magyarellenesség fenntartásának politikai hasznosságához kötődő hatalmi érdekkel is.

Látszólag megoldhatatlan a feladat, hiszen a nemzetállam kezében van az oktatásügy, mögötte áll a magyarok eltüntetését nemzeti célnak tekintő értelmiségiek hada, akik jelentős része hivatalnokértelmiségként szocializálódott a kommunizmus idején. Az ideológiagyártás így nem áll távol értékrendjüktől.

Ám az 1918 óta tartó időszakhoz képest két fontos kérdésben is változás történt. Az egyik a határok biztonsága. Már a rendszerváltást követően is világos volt, hogy Közép- Európa államainak határai stabilak,120 az Európai Unióba, valamint az Észak-atlanti Szövetségbe történő belépést követően pedig a tagállamok biztonságának garantálása az egész építmény alapja.

A második különbség a két világháború közötti helyzethez képest, hogy kialakulóban van egy olyan értelmiség, amelyik már a demokrácia terhének tekinti a magyarelienességet. A rendszerváltás kezdeteit követően olyan politikuscsoportok jutottak hatalomra, akik a liberális demokrácia gyengítésére, sőt esetenként felszámolására törnek, s társadalmi hátterük megteremtésében kulcsszerepet játszik a magyar veszély ideológiája és a magyaroktól megszabadított nemzetileg egyneműsített állam víziója. A magyarok elleni harc képe saját nemzetük szabadsága szűkítésének eszközévé vált. Tehát a hatalom eszközévé olyanok felett is, akik a többségi nemzet tagjai, a liberális demokráciát tartják országuk politikai jövőjének, s tenni kívánnak érte.

170 Magyarország az elsők között ismerte el az önálló állammá vált Szlovák Köztársaságot.

147