Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
8. Nemzeti megbékélés
8. Nemzeti megbékélés 8.1. Alkotmányok külön és együtt A független kisebbségi önépítés stratégiája, illetve az egyoldalú nyomásgyakorlásé arra a ki nem mondott feltételezésre épít, hogy a magyar kisebbségeik felszámolására törő nemzetállamokban a magyarok megmaradásához szükséges jogok és pozíciók a politikai közösség alkotmányos értékrendjének megváltozása nélkül elérhetőek, jobban mondva kivívhatóak. Részben belső erővel, melynek fontosabb eleme a szoros kötődést teremtő önszerveződés, a politikai egység, tehát a vezetők kétségbevonhatatlan autoritása, a politika teljes mozgósító ereje, melyhez a politikának a társadalmi szervezetek feletti teljes dominanciája szükséges, részben külső erővel, melynek lényege a magyarellenes nemzetállamra nehezedő külső nyomásgyakorlás. Ehhez mindenekelőtt elszánt és harcias magyarországi külpolitika kell, és a magyar kisebbségek, valamint a Magyarország vezetőinek teljes összhangja. Ha mindez megvan, akkor egyesített erővel legyőzhető a magyarság felszámolására törő állam, azaz kényszeríthető a magyar kisebbségek egyenjogúságának elfogadására. A stratégia alkalmazása azonban számos nehézséget vetett fel. Azzal, hogy az első szabad választás óta kampánytémává vált a kisebbségek ügye Magyarországon, a kisebbségi vezetőkkel szemben támasztott valós elvárás valamelyik magyarországi párt támogatása lett. A kisebbségek körében megjelenő centralizációs próbálkozásokat sokan saját személyes javukra használták. A rendszerváltás idején külön fe-131
