Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
7. Alkotmányos egyetértés
A közös támogatás elvének gyengülésével az az elv kapott erőre, hogy az egyes pártoknak saját, a többiekétől különböző programot kell alkotniuk a kisebbségi magyarokról, ám ezzel az egymás közötti verseny részévé teszik őket. Az ügy így más-más módon illeszkedett az egyes politikai irányzatok értékrendjébe, s különféle egyéb elvekkel ütközött. Az egyes pártok programbéli sajátosságai ebben a kérdésben is gazdagodást jelentenének, ha megmaradt volna az egyetértés dominanciája a kisebbségi magyarokat érintő alapkérdésekben, ha az ügyükben folytatott versenyt maguk a versengő felek tartanák korlátok között. Magyarország és a két legnagyobb magyar kisebbséggel rendelkező szomszédja, Szlovákia és Románia belépése az Európai Unióba alapos okot szolgáltat a kérdés átgondolására. A tanulmány tehát a magyar kisebbségek iránti jó szándék elvére, vagyis arra a feltételezésre épít, hogy a magyarországi magyarok megtartanák magyarnak a kisebbségieket, ha maguk dönthetnének róla. Ám a valóságban nem azonos a hipotetikus helyzettel, ugyanis sok más tényezővel is számolniuk kell, ám a szándék él bennük. S éppen ez, a magyar kisebbségek iránti jó szándék feltételezése másokról adja a kisebbségek kérdésében kialakítható magyarországi egyetértés morális alapját. Hasonló a helyzet a magyar kisebbségek körében is. A kisebbségi magyarok túlnyomó többsége sem asszimilálná a többségi nemzetbe a magyarokat, ha rajta múlna.108 A köztük kialakítható egyetértésnek is ez lehet a morális alapja. És egyben itt kapcsolódhat a magyarországi alkotmányos 108 Leszámítva azokat, akik problémákkal terheltnek tekintik a kisebbségi létet. „Ezzel együtt a elöntő többség (87%) számára nem jelent problémát a magyar nemzetiség és a szlovák állampolgárság összeegyeztetése. 43%-uk válaszolta, hogy e téren nincs semmi gondja, ugyancsak 43%-ukban pedig néha ugyan felmerül egy-két ellentmondásos érzés, de általában nincs problémájuk. 13%-uk viszont nem tudja összeegyeztetni a kettőt, s 3%-uk gyakran összetűzésbe kerül emiatt.” Lampl Zsuzsa: Magyarnak lenni. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2007, 21-22. p. 123
