Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
7. Alkotmányos egyetértés
Ilyen hipotetikus helyzetben kétségkívül mindegyik magyarországi politikai párt, sőt a Magyar Köztársaság polgárainak túlnyomó többsége, tehát Magyarország politikai közösségének szinte egésze102 azon volna, hogy a kisebbségek megkapják mindazt, amire magyarságuk megtartásához szükségük van. Ha tehát rajtuk múlna, megszűnne a magyar kisebbségek nemzeti veszélyeztetése. Ha így vizsgáljuk a kérdést, akkor az alábbi eredményre jutunk: A Magyar Köztársaság állampolgárainak döntő többsége és az ország releváns politikai pártjai egyöntetűen azt kívánják, hogy a magyar kisebbségek megmaradjanak magyarnak. Persze a valóságban nem csak rajtuk áll a magyar kisebbségek nemzeti identitásának megtartása, éppen ezért csak közös szándékukról beszélhetünk, de erről mindenképpen. Nyilvánvaló tehát az egyetértés ebben az elvi kérdésben. Nevezzük ezt a magyar kisebbségek iránti jó szándék elvének. A magyar kisebbségek iránti jó szándék elve nélkül aligha születhetett volna meg a jelenlegi alkotmányszöveg, és a felek nem tudnának megegyezni semmilyen közös fellépésben a nemzetközi fórumokon a kisebbségi magyarok ügyében. A magyar kisebbségek iránti jó szándék elvének megalapjait próbálja megvilágítani. Tanulmányunk számol az ember azon morális képességével, mellyel a valós társadalmi körülmények mellett, sőt gyakorta azok ellenére is képes elgondolni, hogy melyik cselekvésalternatíva a helyes, majd választani is képes a helyeset. A felvilágosodás óta azonban az is világos, hogy csak képességről van szó. Az egyén a morálisan helytelent is választhatja. Éppen ezért nem érthetünk egyet Michel Sandel Rawls kritikájával, aki szerint az egyén nem vonatkoztathat el saját társadalmi helyzetétől és a jónak így megteremtett koncepciójától az igazságosság vizsgálatakor. Álláspontunk szerint viszont ilyen absztrakcióra képes az ember, még ha mindenki nem is teszi ezt, és csak saját személyes céljai és érdekei vagy emocionális, illetve tradicionális kötöttségei szerint ítél mindenről. Lásd John Rawls: Az igazságosság elmélete. Budapest, Osisis Kiadó, 1997, 152-188. p., valamint Michael J. Sandel: Az elégedetlen demokrácia. In Horkay Horcher Ferenc (szerk.): Közösségelvű politikai filozófiák. Budapest, Századvég, 2002, 207-229. p. 102 Legfeljebb statisztikailag jelentéktelen kivételekről lehetne szó. 120
