Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

6. A megvalósítás módjai

A magyar állampolgárság tulajdonképpen csak formalizál­ta, mintegy kiegészítette volna az egyébként már meglévő befolyást. A befolyás azonban már évek óta fordított irányt vett. 1990-ben a kisebbségi kérdést megszemélyesítő sze­mélyek még jelentős súllyal vettek részt a magyarországi vá­lasztási kampányban. Négy évvel később már nincsenek számottevő hatással az el nem kötelezettekre. S persze már az első országgyűlési választás során meg­jelennek a kisebbségi magyar vezetők magyarországi kam­pányrészvételét helytelenítő, illetéktelen beavatkozásnak mi­nősítő bírálatok, melyek választásonként ismétlődnek és erő­södnek. Nyilvánvaló, hogy a bírálók közt azoknak a pártoknak a képviselői is ott voltak, akik ellen irányult a kisebbségi poli­tikusok kampánya. De a bírálat nemcsak azt jelezte, hogy egy­re gyengült a kisebbségi magyar politikusok választási irány­­mutatásának hatása, hanem a magyar kisebbségek ügyében az alkotmányos egyetértés felbomlásának fontos jele is volt a Magyar Köztársaság állampolgárainak körében. Azok, akik nehezményezték, hogy határon túli magyarok legismertebb vezetői szeretnék megmondani, hogy mely pár­tok jelöltjeit kell, s melyekét nem szabad választani, s ezzel azt is, hogy mely pártok alakíthassák a Magyar Köztársaság kormányát, s melyek nem, azzal kerültek szembe, hogy a kampányoló kisebbségi politikusok sem tulajdonítanak külö­nösebb jelentőséget az összes releváns magyarországi poli­tikai erő és az őket támogató választói csoportok közötti al­kotmányos egyetértésnek. Az állampolgárság kapcsán azonban meg kell állnunk a vita még egy részleténél. A baloldal egyik belső érve az volt, hogy a nagyszámú kisebbségi magyar szociális igényei olyannyira meg­terhelnék Magyarország költségvetését, hogy végül erős ellen­szenvet okozva főként az ő szavazóikat tántorítaná el pártjuktól. A kettős állampolgárság több okból is a konzervatívok, elsősor­ban a legnagyobb ellenzéki párt sorozatos választási győzelme­it eredményezné. Egyszóval generációnyi időre borítaná fel a pártok köötti egyensúlyt, tartósan, akár évtizedekre is ellenzék­be szorítva a szocialistákat és liberálisokat.94 A szociálpolitika válságának fenyegető vízióját így kampánytémává tették. 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom