Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
Az állami telepítések kezdetei 83 Az első csallóközi kolóniát a birtokrész egykori tulajdonosának lányáról, Apponyi Annáról elnevezett Annamajorban alapították 1921-ben, s mivel a kolónia létrehozása és működése több szempontból is példaértékű volt, viszonylag hosszabban kívánunk vele foglalkozni.233 Annamajor a földreform megkezdésekor a Wiener-Welten család mintegy 3,5 ezer hektáros gombai birtokához tartozott. A földreform során lefoglalt birtokból a tulajdonos 518 ha-t kapott vissza, 338 ha új maradékbirtokosok kezére került, 1774 hektárra viszont telepeseket ültettek (Annamajor, Erzsébetmajor, Fakópuszta, illetve a Vörösmajor részeként kolonizált Németsók). Kisebb parcellázással a volt zsellérek, illetve az intéző 222 ha területhez jutottak, a maradék mintegy 230 ha nagyságú terület pedig az ÁFH kezelésében maradt, amely egyfajta rejtett államosításnak felelt meg.234 A telepítések megkezdése előtt Annamajor négy gazdasági épületből, valamint egy pajtából és fészerből állt, ahol négy bérescsalád és egy gazdatiszt lakott. A majorság kolonizálására 1921 tavaszán jelentek meg az ÁFH, valamint a kolonizálásban szintén részt vevő Csehszlovák Légionáriusok Irodájának a felhívásai, ám sokáig kevés eredménnyel, hiszen az északi régiók szlovák lakossága meglehetősen nehezen szánta rá magát, hogy új otthonba költözzön. Az intenzív kampánynak köszönhetően végül mégis akadtak érdeklődők: 5 légionárius mellett néhány békéscsabai és kiskőrösi szlovák család mutatott érdeklődést a majorban való letelepedés iránt. Az érdeklődők képviselőjüket a helyszín megtekintésére küldték, s miután az a volt nagybirtok intézőjétől is kedvező információkat kapott a helyi viszonyokról, megkezdődhetett a major benépesítése. Ennek első lépéseként az ÁFH a helyszínre invitálta a kolonizálás iránt érdeklődőket. Az 1921. június 29-én az Annamajorban megtartott gyűlés alkalmat adott arra, hogy a telepesek megszemléljék jövendő otthonukat, s a tisztázzák a földhivatallal letelepedésük körülményeit. Ezt követően az első családok végül 1921 júliusában érkeztek meg a kolóniára, majd 1922 elejéig folyamatosan 36 (más források szerint 35) család telepedett le a 389 ha nagyságú területen. A húszas években azonban néhány család elköltözött, viszont újak is jöttek, így a telepes családok száma 39-re emelkedett. Az Annamajorban letelepedett családok jól példázzák a kolonizációban részt vevők nemzetiségi, vallási, foglalkozási sokszínűségét. Az első telepesek között 28 szlovák és 8 morva család volt. A szlovákok közül 15 család Szlovákia különböző térségéből jött (leginkább Zsolna és Miava környékéről), míg 13 család külföldről (Magyarországról, illetve Bulgáriából) érkezett. A telepesek között 5 légionárius (3 morva és 2 szlovák) volt. Vallási szempontból 16 család volt katolikus, 12 evangélikus, 4 baptista és 3 pedig csehszlovák vallású.235 A nemzetiségi, földrajzi és vallási szempontból is rendkívül vegyes összetétel ellenére az annamajori telepesek viszonylag gyorsan összetartó közösséget alkottak, s még az 1921-es év végén vezetőt választottak maguk közül, Štefan Lovci Bulgáriából áttelepült szlovák légionárius személyében, akit az 1922 májusában a somorjai járási hivatal vezetője és a járási főjegyző jelenlétében megtartott választás 233 Annamajor kolonizálásával kapcsolatban kitűnő forrásnak bizonyult a község emlékkönyve: Pamätná kniha obce Miloslavy. Obecný úrad Miloslavov. 234 Machnyik: i. m. 76. p. 235 Uo. 42. p.
