Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
Katonai szempontok a telepítések során 95 a gernyőpusztai gazdasági udvar épületeibe. A kolónia alapkövének letételére 1922. október 1-jén került sor. Az ünnepségről, amelyen a megye, a földhivatal és a Nemzetvédelmi Minisztérium prominensei is részt vettek, Masaryk elnöknek is táviratot küldtek. Ebben a jelenlévők fogadalmat tettek, hogy „hűséges őrei lesznek a felszabadított állam határainak".272 A legionárius-telepesek az első évben a volt majorsági épületekben laktak, s csupán 1923 elején kezdték meg az új lakóházak és gazdasági épületek építését. Az építési munkálatokat a CSLI szervezte: szakembereket biztosított, beszerezte az építkezési anyagokat, biztosította az építkezés szakmai felügyeletét; az építési terveket pedig az ÁFH illetékes osztályai készítették el. A telepesek feladata csupán annyi volt, hogy segítsenek a munkálatok során. Az építési költségek egy részére szintén a CSLI nyújtott hitelt, másrészt 1923 nyarán az ÁFH javaslatára a telepesek létrehoztak egy építési szövetkezetei, amely a Szociális Minisztériumtól az építési költségek 70%áig terjedő támogatást kapott.273 A fennmaradt források szerint a kolónia felépítése (3 már meglévő lakóház adaptálása és 31 új ház felépítése) összesen 5 447 000 Kó-ba került, amelyből mintegy 3,8 millió korona hitelt az állam nyújtott.274 A gernyőpusztai telep kiépítésénél egyértelműen felfedezhetők a katonai szempontok. A kolónia centrumát a régi majorsági épületek képezték, itt helyezték el az iskolát, a községházat és a raktárakat, valamint 7 telepes család háza is itt épült fel. A maradék 28 kolonista háza a telep centrumától nyugat felé egy sorban épült ki, a már említett vasútvonallal párhuzamosan úgy, hogy a telepes házak homlokzata a karnyújtásnyira húzódó államhatárra nézett.275 A házak derékszögben, mint megannyi kis erődítmény, fogták közre az udvart úgy, hogy egyik oldalt a lakóhelyiségek és az istálló, a másik oldalt a csűr alkotta. A vastag betonalapokra épített házakban 2 lakószoba, konyha, előszoba, kamra, műhely, tágas padlás, a ház alatt pedig tágas, szükség esetén több tucat személy befogadására alkalmas pince volt található. Az istálló 10-12 szarvasmarha elhelyezésére volt elegendő. A ház falai téglából épültek, amelyeket meglepő módon egy közeli magyarországi téglagyárból szállítottak vasúton az építkezés helyszínére.276 A telepesek az építkezéshez a hitelakciókon kívül számos más segítséget is kaptak, a hadsereg például igavonó állatokat kölcsönzött részükre, a Csehszlovák Államvasutak pedig engedélyt adott, hogy az építőanyagot szállító tehervonatok a kolóniához legközelebbi nyílt pályaszakaszon is megállhassanak. 272 České Slovo, 1922. október 7. 273 VHA Praha, f. MNO Pres. K. 654, č. 322/Kleg. Zpráva o stavu kolonisace na Slovensku a Podk. Rusi koncern srpna roku 1924. 274 Štátny archív v Banskej Bystrici, pobočka Rimavská Sobota, Obecné prospešné stavebné a bytové družstvo kolonistov zo Slávikova a Bottova, s. r. o. v Slávikove, k. 4. č. 44765/11.23. 275 Ezt a szándékot a mezőgazdasági minisztérium által 1924-ben a gernyőpusztai telepről készített jelentés is kiemeli: „A házak elhelyezésének ilyen lineáris módja mellett stratégiai szempontok is szóltak. Meg kell ugyanis jegyezni, hogy a kolónia 4-6 km-re fekszik a magyar határtól. " SNA, f. EMZ, k. 122, č. 604. Současný stav kolónie Gernyőpuszta. 276 A magyarországi téglavásárláshoz a CSLI a Kereskedelmi Minisztériumtól kért engedélyt, amelyben külön hangsúlyozta, hogy az építkezések célja „az államhatárok megbízható lakosság általi biztosítása". NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 249.
