Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)

4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)

Katonai szempontok a telepítések során 93 légionáriusok szövetségét, hogy készítse el a földet igénylő légionáriusok listáját, vala­mintjelöljön ki egy személyt, akinek a feladata a kapcsolattartás lesz. Habár a kolonizáció irányítása az Állami Fölhivatal feladata volt, a légionáriusok le­telepítéséből a kezdetektől fogva jelentős részt vállalt a Csehszlovák Légionáriusok Iro­dája. A CSLI keretén belül a Josef Kápar vezetése alatt álló földügyi szakosztály foglal­kozott a földreform és ezen belül a kolonizáció kérdésével. Ennek a szakosztálynak volt a feladata a legionáriustelepítések számára megfelelő objektumok kiválasztása, a légi­onárius földigénylők jegyzékének vezetése, valamint a légionáriusoknak a földreform és kolonizáció során nyújtott különféle anyagi támogatások kezelése. A CSLI-nek a koloni­­zációban betöltött szerepe 1922-től vált egyre hangsúlyosabbá. Az erőteljesebb szerep­­vállalást valószínűleg a Nemzetvédelmi Minisztérium és a hadsereg legmagasabb helye­iről szorgalmazhatták, s az ő kezdeményezésükre jött létre az a tanácskozás is, amely­re 1922 júniusában került sor az ÁFH és a csehszlovák hadsereg vezérkara között.262 A megbeszélés eredményeként megegyeztek arról, hogy a két érintett fél együttműködik a telepítések végrehajtásában. Ennek érdekében a földhivatal a vezérkar rendelkezésé­re bocsátotta Szlovákia határ menti területeinek a térképét, amelyen bejelölték a lefog­lalásra kijelölt birtokokat. Ennek alapján nevezte meg a vezérkar azokat az objektumo­kat, amelyeken kolonista telepek létrehozását javasolta, s feltüntette azt is, milyen ütemterv alapján szeretné ezt megvalósítani. Már ezen az előzetes tárgyaláson szóba került a Duna Pozsony és Komárom közötti bal partjának, illetve Losonc környékének a kolonisták általi betelepítése. A vezérkar képviselői azt is hangoztatták, hogy a kisegítő határőri feladatok szempontjából elsősorban a volt légionáriusok letelepítését javasol­ják a határ menti területeken. Feltehetően ez a megbeszélés is közrejátszott abban, hogy a hadsereg vezető köreiben egyre határozottabb elképzelés fogalmazódott meg a Nemzetvédelmi Minisztériumnak a kolonizáció folyamatában való szerepvállalásáról. Er­ről, illetve a CSLI-nek a kolonizációban betöltött szerepéről plasztikus képet ad egy 1925-re datálható összefoglaló, amely a telepítések céljait az alábbiakban fogalmazta meg: „A földbirtokreform egyik, magának a reformnak a küldetéséből fakadó, szükség­­szerű velejárója az ún. belső kolonizáció. A kolonizáció célja az, hogy a nemzetiségi szempontból veszélyeztetett határ menti területeken és stratégiai szempontból fontos helyeken az állam szempontjából olyan megbízható telepeket és mezőgazdasági objek­tumokat hozzon létre, amelyek nemcsak belpolitikai feladatokat látnának el, de szük­ség esetén katonai szerepet is kapnának. ”263 264 Arról pedig, hogy ez a katonai szerep mi­ben állna, arról ugyanez a forrás a következőt mondja: „Ha a veszélyeztetett határ men­ti területeken genezisük által önálló határvédő egységek szervezésére elhivatott kolóni­ák hálózata fog a katonai parancsnokságok és a vezérkar rendelkezésére állni, akkor nem csupán a mozgósítás szervezetét lehet új alapokra helyezni, hanem a hadsereg ké­szültségi potenciálja is nőni fog. A határvédő kolóniák katonai szerepének betöltéséhez a katonai parancsnokságoktól csupán annyi szükségeltetik, hogy a megfelelő időben fegyvert és vezetőket biztosítsanak számukra."2611 262 NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 246. Kolonisace na Slovensku. Zretele vojenské 263 VHA Praha, MNO Preš. k. 654, č. 322/Kleg. Zpráva o stavu kolonisace na Slovensku a Podk. Rusi koncern srpna roku 1924. 264 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom