Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
A földreform a szlovákiai magyarok szempontjából 59 tott összesen 17,612 ha földhöz, vagyis csupán az itt kiutalt földek 12,74%-a jutott nekik.178 A fentieket némileg meghaladó eredményre jutott a kiváló gazdasági szakember, Hantos László, akinek az adatai szerint a magyar etnikum területén kiosztott 130 280 ha földből a magyar nemzetiségű igénylők 26 863 ha hektárhoz jutottak, ami azt jelenti, hogy a magyar többségű területeken kiosztott földek 20,63%-át kapták meg.179 Az eddig ismertetett adatok ugyan jól érzékeltetik a földreform nemzeti elfogultságát, ám egymással való ellentmondásaik és forrásaik ellenőrizhetetlensége miatt pontosabb következtetések levonására nem alkalmasak. Ezért a magyarság valós részesedésének megállapításához a legilletékesebbnek, vagyis a prágai Állami Földhivatalnak az adatait kell segítségül hívnunk. Mint már jeleztük, ezeket sohasem hozták nyilvánosságra, jóllehet a hivatal folyamatos statisztikát vezetett a reform nemzeti vonatkozásairól, így nyilván tartotta a juttatottak nemzetiségi hovatartozását is. S bár a különböző levéltári forrásokban fellelt adatsorok ebben az esetben is ellentmondásosak, azokból mégis rekonstruálni lehet a magyarság részesedését. A legaprólékosabb adatokat egy 1932-ben készült kimutatás szolgáltatja, amely szerint 1931. december 31-ig a földbirtokreform során a kiutalások valamennyi formáját figyelembe véve a szlovákiai magyarok 34 106 ha területhez jutottak, amelyből 27 540 ha esett Szlovákiára és 6566 ha Kárpátaljára.180 A kimutatás szerint a juttatások Szlovákiában összesen 17 858 magyart érintettek, akik közül 17 756 kis kiutalásként jutott a 17 622 ha földhöz, míg a maradékbirtokban vagy egyéb nagyobb objektumban részesülő magyarok száma 102 volt, akik összesen 9918 ha földhöz jutottak. A Szlovákiában magyar kézbe került földből 3229 ha bérletként került az új tulajdonosokhoz, 24 311 ha pedig magántulajdonba. Amint látható, az ÁFH kimutatásai alapján a magyarság a magyarországi forrásokban jelzettektől valamivel nagyobb arányban jutott a reform során földhöz. Részesedése azonban így is feltűnően alacsony volt. Ezt a negatív mérleget tovább rontja a már ismertetett adatok elemzése. Ebből többek között kiderül, hogy a magyarok a Szlovákia területén magántulajdonukba került 24 311 hektár 46%-át (a szlovákiai átlag 31% körül mozgott), vagyis 11 232 ha-t a kiutalási törvény 7. paragrafusa alapján ún. rövidített eljárással szerezték meg, ami magasabb vételárat jelentett, mintha hagyományos kiutalással kapták volna azt. 178 Nagyságrendileg hasonló adatokat közöl a témával több munkájába is foglalkozó Jócsik Lajos, aki szerint a „magyar parasztok Szlovákiában 18 496 Kárpátalján 970 hektárt kaptak, tehát összesen 19 466 hektárt. Ezt a földet összesen 11 036 magyar igénylő között osztották ki. Egy igénylőre nem jutott még 2 hektár sem. A magyar parasztok nem kapták meg a magyar birtokosoktól elvett területnek 1 százalékát sem. " Jócsik Lajos: A felvidéki föld sorsa. In A Közép-Dunamedence Közgazdasága. Budapest, Magyar Élet, 1944, 299-300. p. 179 Hantos László: A szlovákiai magyar mezőgazdaság helyzete. Magyar Gazdák Szemléje, 1938, 9. sz. 203. p. 180 NA ČR, SPU-VŠ, k. 118. Prídel pudy zabrané menšinovým národnostem. Maďarská menšina.
