Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
56 A földbirtokreform helye és szerepe... igényelt földet, a Csallóköztől a Bodrogközig a volt nagybirtokok legértékesebb részeiből egymás után hozták létre a maradékbirtokokat. A földbirtokreform bírálói már a törvények megszületésekor jól látták, hogy a maradékbirtokok kiutalása a korrupció melegágyává válhat, ami részben be is következett. A lefoglalásra kerülő nagybirtokok legértékesebb részeit magában foglaló maradékbirtokok kiutalásáról kezdetben az ÁFH elnöksége, később pedig a kormányt alkotó politikai pártok legbefolyásosabb tagjaiból álló nem hivatalos testület, az ún. ötök döntöttek. A maradékbirtokok kiutalása így jól átlátható politikai alkudozások tárgyává vált. Az a törvénykezés során hangoztatott szándék pedig, miszerint a maradékbirtokokat leginkább a volt nagybirtokok felosztásával hátrányos helyzetbe kerülő intézők és bérlők kapnák, csak a kiutalások mintegy 20%ában valósult meg, leginkább olyankor, ha cseh, illetve szlovák nemzetiségű bérlőkről vagy hivatalnokokról volt szó.167 Ennek okát az Állami Földhivatal felügyelőbizottságának 96. ülésén Dérer képviselő azzal indokolta, hogy „Szlovákiában mások a viszonyok, mint a többi országrészben, mivel azok, akiknek a törvény elsőbbséget biztosít - hivatalnokok, bérlők -, többnyire magyarok és zsidók, akiknek az állam érdekei miatt nem szabad maradékbirtokot adni”.168 Ennek tudható be az, hogy mint az egy Jaross Andor által közölt statisztikából kiviláglik (noha ő csak 517 maradékbirtokról tud) a szlovákiai maradékbirtokok 47,4%-át ún. egyéb mezőgazdasági foglalkozásúak kapták, akik alatt leginkább a semmiféle mezőgazdasági szaktudással nem rendelkező politikai kegyelteket kell érteni. Ezt a gyakorlatot a magyar kisebbség politikai érdekképviselete is gyakran szóvá tette, főleg a kisgazdák Barázda című lapja adott gyakran hírt a Földhivatal részéről magyar lakosság kárára elkövetett lépésekről. A Barázda 1924. június 11-i számában Hogyan játsszák ki a magyart a földreformnál címmel közölt írást Pálffy Miklós Komárom megyei birtokainak a sorsáról,169 amelyből kiderült, hogy a felosztott nagybirtokot nem a helyi lakosság, hanem a cseh Légióbank kapta meg potom áron. A magyar politikusok a földbirtokreform részrehajló végrehajtását a prágai parlamentben is gyakran szóvá tették. A Lelley Jenő és 22 magyar, ill. német képviselőtársa által 1925. augusztusában benyújtott interpellációban a földosztás kortescélokra való felhasználásával és a magyar ajkú lakosság mellőzésével vádolták meg az ÁFH-t.170 Az interpelláció arra is választ kért a kormánytól, hogy a magyar vidékek lakosságának miért csupán bérletbe utalnak ki földeket, nem pedig magántulajdonba. Az ÁFH természetesen minden lehetséges fórumon igyekezett tagadni a földreform nemzeti szempontú végrehajtásának vádját. A földhivatal elnöke, Jan Voženílek 1925- ben a Reggel című kormánytámogató lapban is leközölt írásában a földreform törvényeinek nemzeti semlegességét, illetve a köztársaság lakosságának törvény előtti egyenjogúságát hangsúlyozva igyekezett bizonyítani az ÁFH elleni vádak tarthatatlanságát, miközben azt állította, hogy a magyar kisebbség arányosan részesedett a reformból. 167 Vö. Jaross Andor: Csehszlovák maradékbirtokok a köztársaság magyar etnikumában. Magyar Kisebbség, 11, 1932. október 16. (19-20. sz.) 596. p. 168 NA ČR, SPU-VŠ, k. 132, Správni výbor SPU, 96. ülés, 1924. szeptember 11. 169 Barázda, 1924. június 11. 170 Digitálni knihovna, NS RČS , 1920-1925, Tiský k tésnopiseckým zprávam o schúzích Národního shromáždéní republiky Československé. Tisk č. XIII/5338.
