Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
A földreform szlovákiai sajátosságai és eredményei 43 1921 tavaszán alakult meg. Elnökévé az ÁFH trencsénteplici körzeti hivatalának elnökét, Josef Baart választották, tagjai között több jelentős politikus is helyet foglalt. A testület tagjai a következők voltak: Metod Bella pozsonyi főispán, Ivan Markovié parlamenti képviselő, Pavel Blaho, a Mezőgazdasági Tanács elnöke, Milan Hodža, Andrej Kubai, Igor Hrušovský és Július Klimko parlamenti képviselők, Jan Petrovié szerkesztő, Ignác Gessay a Szlovák Liga és az amerikai szlovákok képviseletében, Ignác Diera mezőgazdasági szakértőként, Jirf Pachta a nagybirtokok hivatalnokainak, Július Reisz131 a földbérlők, Vinco Michalus pedig a mezőgazdasági munkások képviseletében.132 A tanácsadó testületbe - a korábbi elképzelésekkel szemben133 - a nemzeti kisebbségek képviselői nem kerültek be. A tagok kiválasztását elsősorban a politikai szempontok motiválták, ám a testület részben épp a politikai szempontok túlsúlya miatt sohasem tudta igazából betölteni szerepét. Mivel a lényegi döntések Prágában születtek meg, a testület tevékenysége egyre inkább formálissá vált, végül a be is szüntette működését. A Hlinka Szlovák Néppártjának a földreformhoz való hozzáállása alapvetően problematikus volt. Támogatta ugyan a földreformot, s elsősorban a középparaszti gazdaságok megerősítését, ám mivel a párt vezetésében komoly pozíciói voltak a klérusnak, a Néppárt minden erejével védelmezni kívánta a katolikus egyház vagyonát. A többségében falusi választóbázisa miatt viszont a párt nyilvánosan nem fordulhatott szembe a földreform célkitűzéseivel. Gyakorlati lépéseit ezért az jellemezte, hogy miközben a nyilvánosság felé a reform támogatását kommunikálták, a háttérben mindent megtettek - összességében sikerrel -, hogy a Szlovákiában nem elenyésző méretű egyházi vagyont kivonják annak hatásköre alól. A néppártiak földreform elleni támadásának fókuszában az ÁFH és apparátusának a személyi összetétele állt, melyhez az adott alapot, hogy az ÁFH és a körzeti földhivatalok munkatársai szinte kizárólag csak a csehek kerültek ki. Az első Csehszlovák Köztársaságban ez nem számított egyedi jelenségnek, a közigazgatás és államigazgatás szinte minden szintjén hasonló volt a helyzet. Ezt támasztják alá Jan Rýchlik vizsgálatai, amelyek szerint a húszas években a csehszlovák állam központi hivatalaiban a szlovákok aránya alig több mint egy százalékot tett ki.134 A Hlinkapártiak kritikája azonban mégsem állta meg teljesen a helyét, hiszen a szlovák társadalomból ekkor még hiányzott a megfelelő számú és megfelelően képzett hivatalnokok és értelmiségiek rétege. Ez pedig jórészt a dualizmus kori magyar nemzetiségi és oktatáspolitika öröksége volt. A reform végrehajtását egyéb tényezők is lassították, így a földbirtokreform által hátrányosan érintett rétegek, a nagybirtokosok és a nagybirtokok alkalmazottainak tiltakozása. Ők memorandumok és tiltakozó gyűlések tucatjaival próbálták, ha nem is megakadályozni, de legalább lassítani, illetve felpuhítani a földbirtokreform végrehajtását.135 131 A Reisz Gyulaként is ismert jogász a Zsidó Párt egyik megalapítója, éveken keresztül elnöke, 1929-től egy cikluson át nemzetgyűlési képviselője volt. 132 Vő: Pozemková reforma, 2, 1921. 5. sz. 133 NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 132, Správni výbor SPU, 3. ülés, 1919. október 7. 134 Rýchlik, Jan: Češi a Slováci ve 20. století. Československé vztahy 1914-1945. Bratislava, AEP, 1997, 86 p. 135 A reformmal szembeni kritikáról és tiltakozásokról lásd Krajčovičová, Natália: Kritika a prejavy. i. m.