Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
A földbirtokreform törvénybe iktatása 31 ország ekkor még bizonytalan hovatartozású északi vármegyéiben a magyar közigazgatás és rendfenntartás összeomlását több régióban antiszemita felhangoktól sem mentes fosztogatások, gyújtogatások kísérték. Ezek egyik célpontja épp a nagybirtokok intézménye volt, amelynek felosztását követelő jelszavak is felbukkantak.86 Ez az alulról jött nyomás is közrejátszott abban, hogy noha a földkérdés rendezése az állam működése szempontjából nem tartozott a legsürgősebb teendők közé, a földbirtokreform szinte a köztársaság keletkezésével egy időben napirendre került, s a Csehszlovák Nemzeti Bizottság már 1918. november 9-én (az ideiglenes alkotmány és több más fontos törvény megszavazása előtt) törvényt fogadott el a nagybirtokok zárolásáról.87 A következő hónapokban pedig szinte futószalagon fogadták el a földbirtokreform végrehajtását lehetővé tevő újabb és újabb törvényeket, amelyek jelentős befolyással bírtak az új állam gazdasági, társadalmi és politikai szerkezetére is. Ennek a sietségnek az okát csak részben lehet a tömegek kétségkívül létező szociális elégedetlenségével magyarázni, hiszen más ágazatok esetében ilyen radikális intézkedések nem történtek. Sőt a párizsi békekonferencián tartózkodó Beneš Prágába küldött üzeneteiben arra intette a hazai politikusokat, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amit a frissen megalakult és a nemzetközi közvélemény előtt a demokrácia közép-európai szigeteként reklámozott államban a hagyományos polgári értékrend - például a magántulajdon szentsége - elleni támadásként lehetne értelmezni.88 Feltételezhető tehát, hogy a földreform törvényeinek gyors és radikális tartalmú megalkotásában a szociális motívumok mellett egy annál erősebb ösztönző erő is jelen volt, amelyet az államfordulat nemzeti céljaiban vélünk felfedezni. Olyan célkitűzésről volt ugyanis szó, amelyben a szó etnikai érteimében vett csehszlovák társadalom döntő többsége egyet tudott érteni, s amely mögé, legalábbis a verbalitás szintjén, az összes cseh és szlovák politikai erő felsorakozott. Ezt az egyetértést jelentős mértékben megkönnyítette, hogy a földbirtoktulajdon nagy részét a kezében tartó arisztokráciát sem a cseh, sem pedig a szlovák közgondolkodás nem tartotta a nemzet testéhez tartozónak. így a szociális kérdés összekapcsolódott a nemzeti célkitűzésekkel, a hatalom számára pedig egyenesen jól jött, hogy az orosz forradalom eseményeinek hatására radikalizálódott tömegek indulatait, a „nemzetidegen arisztokrácia” ellen lehetett fordítani.89 86 A teljhatalmú szlovák kormány 1918. dec. 17-i ülésén Ivanka kormánybiztos többek között arról számol be V. Šrobárnak, hogy a nép „önhatalmúlag nekilátott a föld felosztásának, kivágja az erdőket, mivel a termőföldet és az erdőt is saját tulajdonának tekinti. ” Lásd Šrobár, Vavro: Oslobodené Slovensko. Pamäti z rokov 1918-1920. Sväzok prvý, Praha, Čin, 1928. 423. p. Az egyes településeken lezajlott zavargásokról lásd még Medvecký, Karol Anton: Slovenský prevrat. I-IV. Trnava, Spolok sv. Vojtecha, 1931. 87 Mivel ez a törvény Szlovákia területén nem volt hatályos, ide vonatkozóan a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium által 1919 januárjában kibocsátott 4/1919. és 11/1919. számú rendeletek intézkedtek, amelyek megtiltották a földtulajdon mindennemű átruházását. 88 Vö. Čerešňák, Bedfich: Ke klíčovým aspektum hodnocení první pozemkové reformy v Československé republice. In Frolec: i. m. 39. p. 89 Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a földreformmal is gyakran kapcsolatba hozott fehérhegyi csata emlékére 1918. november 3-án megrendezett nagygyűlést követően került sor az első nyílt nacionalista megmozdulásra Csehszlovákiában. A szónokok által feltüzelt tömeg ledöntötte a prágai óváros téren álló Szűz Mária-oszlopot, amelyet a régi rendszer jelképének tekintettek. Vö: Peroutka: i. m. Hl. 117-118. p.
