Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)

2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában

26 A földbirtokreform helye és szerepe... és a nagyhatalmi szándékoknak is köszönhető, hogy - bár a Beneš vezette csehszlovák diplomácia a maximalista elképzeléseit nem tudta megvalósítani - az új állam határai közé több mint hárommillió német és mintegy egymillió magyar került. A köztársaság vezetése az új állam alapjainak lerakását és belső viszonyainak kon­szolidálását a német, illetve magyar lakosság politikai, gazdasági és társadalmi pozíci­óinak jelentős meggyengítése árán vélte biztosíthatónak. Erre egyrészt a kisebbségek részvállalása nélkül működő forradalmi nemzetgyűlés törvényhozó tevékenysége, illet­ve a győztes jogán eljáró végrehajtó hatalomnak az olykor a törvényességet mellőző te­vékenysége adott módot. Szlovákiában mindez az állami szféra (beleértve a hivatalokat, a vasutakat, a postaügyet) és az oktatás nacionalizálását, a német és a magyar nyelv használatának olykor erőszakos visszaszorítását is magával hozta. A hatalom tömege­sen utasította ki az ország területéről a magyar nyelvű és érzelmű középosztály tagjait (tanítókat, hivatalnokokat), több, elsősorban vegyes lakosságú térségben és városban tiltották meg erőszakos eszközökkel a magyar nyelv használatát, s számolták fel a ma­gyar nyelvű oktatást. A „nyilvános tér” birtokbavételét szolgálta az utcanévtáblák lecse­rélése (amely során a helyi lakosság akaratára egyáltalán nem voltak tekintettel), illet­ve a magyar nemzeti kultúrát és történelmet szimbolizáló szobrok és emlékművek erő­szakos eltávolítása. A hatalom kisebbségellenes intézkedései különösen a Magyar Ta­nácsköztársaság idején váltak durvává, amikor Szlovákia egész területén statáriumot, majd június 5-én katonai diktatúrát vezettek be, amely során többek között magyar köz­életi személyiségek egész sorát internálták. Mindezeknek az eszközöknek a hatalom részéről való alkalmazása miatt a köztársa­ság megalakulásától az alkotmány 1920 tavaszán történő elfogadásáig, illetve az első parlamenti választásokig tartó időszakot joggal nevezhetjük a csehszlovák nemzeti dik­tatúra időszakának.72 A nemzeti diktatúra időszakában hozott állami intézkedések alap­vető célja az volt, hogy a köztársaság alkotmányos útra való helyezése előtt olyan alapvető változásokat idézzenek elő, amelyek a későbbi parlamentarizmus keretei kö­zött is visszafordíthatatlanná teszik a cseh-szlovák többség hatalmi fölényét. Mindezt a magyarok és németek nehezen megélhető sérelemként, a többségi lakosság viszont a nemzeti forradalom jogos és igazolható elemeként érzékelte, ami az első köztársaság teljes időszakára nézve meghatározta a két félnek az államfordulat eseményeihez fűző­dő viszonyát. Mivel az 1919-ben és 1920 elején meghozott intézkedések révén sikerült megterem­teni a csehszlovák többség gazdasági és politikai hatalmának törvényi hátterét, s köz­ben végérvényesnek tűnő döntések születtek a csehszlovák állam határairól, lehetővé vált, hogy a köztársaság dezintegrációjának veszélye nélkül hozzákezdjenek a parlamen­72 Bár a szlovák szakirodalomban a csehszlovák állam első másfél évének nemzeti forradalmi diktatúraként való minősítése hiányzik, egyes cseh szerzőknél egyre határozottabban meg­jelenik. Jó példa erre Zdenek Kámiknak az első köztársasággal foglalkozó háromkötetes munkájának első kötete (Lásd Kárnik: České zemé, i. m.). Sajátos módon viszont Kámik azon a véleményen van, hogy a nemzeti kisebbségekre kényszeríttet diktatórikus modell nem befolyásolta a demokrácia kiteljesedését. Magunk ezzel a véleménnyel nem tudunk azonosulni. Vö. Kárnik, Zdenék: Volby na jare 1920. Československo na ceste od národné rovoluční diktatúry k parlamentní demokraci. In Acta contemporanea. K pétašedesátinám Viléma Prečana. Praha, Ústav pro soudobé dëjiny A V ČR, 1998, 95-131. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom